Augusztusi napok a Mátrában

Hm... Mikor is voltunk kincsvadászaton? 4 hete?

Ááááááááááááá...

Atyaég!!! 4 hete!!!!!!

Akkor menjünk de azonnal valahova!

Körülbelül ilyen, s hasonló érzések fogott el.
Fiacskám is megkérdezte: -Apa mikor megyünk már valahová?

Mit volt mit tenni, kénytelen-kelletlen leszerveztem gyorsan egy kis kavicsolást a Mátrába. :)

Semmi kódorgás, kóborlás, csak tömény kincsvadászat.

Sikerült egy szuper jó szállást szerezni Farkasmály pincesor felett, az egyik borházban...

Az időjárásra tekintettel, most nem kellett a kocsit agyonpakolni ruhadarabokkal, így volt nagy szabad hely kicsi Suziban...

1. Nap

Indulás

Reggel viszonylag korán indultunk (kis családom mértékével korán), hogy minél előbb a hegyek lábánál legyünk!

Első célállomásunk a korábban meglátogatott Gyöngyöstarján volt, ahol is egy kis meglepetés ért minket a falu határában.

Egy kis-hölgy megállított és parkoló jegyet szeretett volna nekünk eladni, mondván Bornap/hét van a faluban, és az egész falu ilyenkor parkolóhely. Jó pofa volt, de közöltem, hogy a kilátóba megyünk, ami ugye a falu mellett/felett van köztudottan. :)

Viszont 5-6 óráig mindenképp le kellett onnan érnünk, mert utána mulatság, és vonulás volt szervezve...

Leértünk! :)

De ne szaladjunk előre annyira...

A múltkor nem találtuk meg a Köves dombot, és piszkálta is a csőrömet erőteljesen.

Ugyanoda leparkoltuk az autót, ahova a múltkor is (elrejtve, leálcázva :) ), és meglepetten vettük észre, hogy onnan is látszik a domb!!! Összenéztem kicsi párommal, és jóízűt kacagtunk ezen.

Felszerelkeztünk, majd oda blattyogtunk.

Gejzírit.
Ez volt cél... A dombot jól elhordták, de mindenfelé friss kaparás nyomok is voltak...

Geri az első 5 percben elvágta az ujját egy kővel, aminek az lett az eredménye, hogy közölte:
 - Csomagoljunk, és menjünk hazafelé – mérgelődött :)

Maradtunk... Később a domb túl oldalán ráleltünk egy jobbnak nevezhető lelőhelyre, ahol begyűjtöttünk ezekből a szép sávos kövecskéből jó pár darabnyit.

Nem túl nagyok lettek, mert nem igazán sikerül épségben kivadászni a domboldalból nagyobb darabokat. Valahogy mindig eltörtek...

Azért megmosva így is megmutatja, hogy mi is az a gejzírit.

És a maga nemében szépek ezek is, hátha még sikerülne megcsiszolni őket valahogy!

Sokat nem időzve, tovább hajszoltam a csapatot a múltkor felfedezett szőlősbe.

Ismét körül néztünk, de a szántó szikla kemény volt. Kapirgálásról szó sem lehetett, csak ami a felszínen mutatta magát. Pár nagyobb jáspisos darabot begyűjtöttem, későbbi felhasználás céljából!

Erről majd egy másik boghírben, remélem nem túl soká! :)

És akkor bekövetkezett….

Az ég elsötétedett, s földre szállt a világvége, eljött az apokalipszis….

Kedvesem összeesett a szőlők tövében, majd hatalmas robajjal kitört…
 - Mi a fészkes francnak böszmörgünk itt a napon? Nooooormális?
 - Pihenni jöttem, vagy mi szösz!!!

Természetesen a sötétség eme időszilánknyi pillanatában leltem rá egy gyönyörű lelőhelyre….

Kicsit beljebb egy másik szántás feltárt egy jáspistelért...

Telis-tele szép vörös jáspisokkal... Gyorsan rá vetettem magam, kis csapatom pedig lelkesedésem láttán erőt gyűjtve követett...

Én semmi extra szépet nem találtam ellenben ők igen.

Majd szétvetett a sárga irigység. Geri egy öklömnyi szép geoda töredéket, a kicsi párom pedig egy gyönyörű kvarckristályos darabra bukkant...

A további konfliktusok elkerülése véget még 5 percet ráfordítva, kénytelen-kelletlen, de felhagytam a további böngészéssel.

Becuccoltunk az időközben szaunává változott autóba, és irány a szállás!

Sikeresen lejutottunk a faluból, majd kis autókázás után elfoglaltuk a szállást...

Kapargászás a Köves-dombon

Úgyis becserkészlek...

Betyár meleg van itt

Az "új" lelőhely

Zeusz "kegyeltje"

2.nap

Gyöngyösoroszi - Károly-táró

Sokat olvastam erről a helyről, és megvallom őszintén, már nagyon kíváncsi voltam rá.

Útközben nagy munkálatok folytak mindenhol, hogy eltüntessék a korábbi bányászat minden nyomát. Károly-táróra megérkezvén a felmálházás után irány az erdő...

Kis séta után elértük az egyik táró meddőhányóját ( a mai napig sem tudom melyik :) )

Kapirgáltunk ott... Sok minden nem volt már ott...

Ellenben a patak túl oldalán Geri szétcsapott egy követ, és gyönyörű galenites telércsíkok voltak benne. Nosza hozzá is fogtunk kapirgálni.

Időközben feljött utánunk Bandi bá egy régi bányász, hozott pár követ mutatóba.

Egy-két darabra irigyen néztem, és nagyon jót beszélgettünk... Sokat mesélt a hely múltjáról, és mi kis alföldiek szájtátva hallgattuk.

A célunk az ametiszt nem jött össze. Pár szép kis kvarckristályos kövecske, pár szebb telér darab, pár picit pirites kövecske... Ennyi.

Viszont a kirándulásunkat (és nem csak itt, hanem az egész Mátrában) egy dolog megkeserítette!

Mégpedig a darazsak. Ilyen piszok szemtelen darazsakkal én még nem találkoztam.

A keresgélés a következőképp zajlott :

Kapargatás, kutatás, darázs hessegetés, a végén pedig futás 3-4 méternyit.

És ezt 5 percenként. Szegény fiacskám is többször ordítva rohant arrébb. Persze őket nem csípte meg hál istennek... Ellenben engem igen, de erről majd később.

Pár zacskónyi kővel megindultunk lefelé. Gondoltam menjünk a patakmederben, hátha ott is akad valami. Mit ne mondjak... Igaz jártak már előttünk, de még így is találtunk pár szép anyagot.

És ami a lényeg egy „hatalmas” szalagos ametiszt darab ugrott elém...

Na végre! Nem másnak, csak nekem! DRÁGASZÁG!

Volt nagy csodálkozás irigykedés... Végre én a másik oldalon állhattam... Nem én irigykedtem.

Lefelé menetben találkoztunk egy helyi gyűjtővel... Pár szó után gyorsan kiderült, hogy nagyon rossz helyen keresgéltünk :D:D:D

Ez van... Majd legközelebb, ha lesz még értelme erre járni...

Még haza fele menet megnéztük Bandi bá gyűjteményét, majd pár szebb darabot elvittünk belőle.

Nem vagyok híve a vásárlásnak, de ezt most nem is annak tekintettük...

Vacsora után a tyúkokkal együtt feküdtünk le... Megfáradtan.

:D nem készült egyetlen egy kép sem :D


3. Nap

Gyöngyösoroszi

Felkerekedve, gyorsan elértük azt a nagy placcot, amit most is dúrók hada egyengetett oroszi felett.

Parkolás, irány az erdő.

10-20 percnyi séta után már előkerültek kisebb kristályok kalcedon darabok az útbevágásokban...

De én nem ezt kerestem... azt a helyet ahol áskálódtak...

Megtaláltuk... Kicsit mi is kapirgáltunk, de sziklakeménységű volt a föld...

Igazság szerint csak a meddőhányót kapirgáltuk, pár kisebb achátszerűséget begyűjtve.

Én tovább szerettem volna menni, de ekkor megint mennydörgés, villámlás következett...

Maga Zeusz figyelmeztetett, hogy ebben a rekkenő napsütésben nem szabad tovább hajszolnom a csapatot... Elkenődtem... 30 percnyire sem voltunk az autótól! Pár éve még 20-30 km-t is megtettünk, de az régen volt. Most nem ment a megy...

És itt begyűjtöttem az év második darázscsípését is, csak úgy nyugtatás kép. Nyakszirten szúrt a nyamvadék...

A szemüveg alatt villámló tekintet...

Őszi Kikerics

A gödrök

Itt is meleg van

Kicsit mérges voltam, de kaptam egy nagylelkű ajánlatot.

Térjünk vissza Károly-táróra. hogy a Bandi bá által említett falu előtti patakmedret megvizsgálhatnánk...

Az infók szerint pár nappal előttünk ott találgattak ametisztet.

Nosza, félre tettem a sértődöttségem és rábólintottam.

Károly-táróra megérkezvén a meddőhányó maradványt még picit átnéztük. Az előttünk járók bontottak, és hátra is hagytak pár ércesebb követ, amit be is gyűjtöttünk.

A patakmeder igazi kalandparknak mutatkozott. Rengetek szikla, kő.

Elkövettük azt a hibát, hogy a tisztább, felső részt néztük át, tudván azt, hogy 2-3 napja már jártak előttünk…. No comment! Pár kisebb érdekesebb darabon kívül nem sok minden volt már ott.

Már éppen visszafordulóban voltunk, mikor elértem a patak egy vadabb dzsumbujosabb részéhez.

Csalán, itt is ott is...

Na gyorsan átvizsgálva vagy 5-6 nagyobbnak mondható ametisztes anyagot gyűjtöttem be!

Itt kellett volna kezdeni! De megelégedve azzal, amit már eleddig bezsákoltunk, vissza tértünk a szállásra.

Alapvetően jól sikerült a kincsvadászat. Sok új dolgot gyűjtöttünk be, és ha más nem is a helyismeretünk bővült!

Vissza fogunk még ide térni, az tuti!

4. Nap

Hazatérés

De előtte egy kis kalandpark sástó mellet.

Hangulatosan drága hely. :D

Kipróbáltuk a bobot, ahol is Geri fejéről lekapta a szél a Thomasos sapkáját.

Végig ez emésztette szegényt, és nem is érdekelte a bobozás...

A végállomásnál volt egy „segítőkész” jó ember, aki nemes egyszerűséggel közölte:

Vegyek jegyet fussak egy új kört, álljak meg száljak ki és keressem meg...

Nos szerintem ez nem egészen így műxik... Lemondtam/lemondtunk a sapkáról...

Kipróbálta geri a kalandparkot, felszerelésbe beöltözve, kipróbálta a vízen járást.

Még gyakorolni kellene :D

És végül átkeltünk a függőhídon. Itt a pasiknak sikerült elmélyíteni kitűnő kapcsolatukat a csapat egyetlen hölgy tagjával...

Miközben mindketten fennhangon mondogattuk:

- Mennek az elefántok, itt jönnek az elefántok. - s közben természetesen dübögtünk.

A híd meg kilengett. Riti meg kapaszkodott. Mi meg nevettünk... :D

Jó móka volt, és a végén a sapka is meglett... 

De nem BOB mesternek köszönhetően!

A függőhíd

 

Elefántok egy csoportja

Alpinista

Kis segítség el kell

Jó beraktatok ide...

Az Orosházi bobcsapat

És a legvégén, ha arra felé jársz feltétlen keresd meg Őt ...