Kirándulás

kimaradtak a képek: pótolva 2011.11.02

Kirándulás a Békési „sztyeppéken” avagy „Jön a TÚZ”

Szép napra virradtunk!
Nosza , akkor pakolás, készülődés majd irány...

Hova is? Nos igen... A család előtt ez egy nagy titok volt... Nem kötöttem az orrukra, hova megyünk, csak behuppantak az autóba, és huss...

Természetesen egész héten faggattak az úti célról, de nem adtam be a derekam, és szerényen mentegetőzve kitértem a válaszadás elől... Fiacskám meg is sértődött ezért... De aztán kialudta...

Nos indulás előtt kicsi párom felírta az általa tippelt cél nevét egy cetlire, melyet a zsebében el is rejtett...

Kondoros magasságában, már ki is dobta, mondván ez nem jött be...

Elhaladtunk a korábban meglátogatott fúrótorony mellett, fiacskám pedig édesdeden oktatta az édesanyját az ott látottakon...

Gyomaendrődön átszáguldva tovább nőtt a kíváncsiság.

Hova is megyünk???

Dévaványát is elhagytuk, és sehol semmi...

Na akkor pont jó helyen vagyunk...

Megérkeztünk... Körös Maros nemzeti park, Téthelyi Látogató központ... Valamikor csak „Túzok rezervátum” volt... Most kicsit kiépült a puszta...

Aki nem vak, és nyitott, itt is felfedezheti a természet szépségeit.

Nincsenek hegyek, erdők, ellenben van csatorna, pocsasztó, és puszta míg a szem ellát.

Kedvesen fogadtak, és mindent elmutogattak merre kell felfedezni a dolgokat.

Voltak itt „eredeti” háziállatok: Liba, kopasz nyakú tyúk, mangalica, racka birka...

A távolban szamár, bivaly, szürkemarha...

Majd a közeli tanösvényt követve, bőszen olvasgattuk a helyi specialitásokat. Növények és állatok, egyik szebb, mint a másik... Felkaptattunk a kilátóba, ahol meg is ebédeltünk gyorsan...

Dél környéke volt, az állatoknak több eszük volt annál, hogy a verővényes delet a pusztában töltsék...

Pár vadászó madáron kívül csak egy modern kori vasparipát sikerült meglátnunk...

Gergő felvilágosította tanulatlan szüleit, hogy Boronálás fázisnak vagyunk szemtanúi...

Így kisebbek lesznek szántás után a göröngyök...

Nos ezt is tudjuk most már! Igaz kedvesem???

A tanösvény végén megtaláltuk a bivaly csordát is, szép látvány ennyi hatalmas jószág együtt.

Sikeresen barátságot kötöttem egy csacsival, némi udvarlás után sikerült is a buksiját megsimogatnom...

No de hol vannak azok, akiért ide jöttünk... Kis keresgélés után megtaláltuk a helyi madárfauna büszkeségeit, 3 fiatal túzok személylében. A kis család sokáig gyönyörködött bennük, nem minden nap lát az ember ilyet. Én kb. 20-25 éve nem láttam élőben!

Szép nagy madarak, és sec-perc beleolvadnak a környezetükbe.

És egy kis történet ide is idekívánkozik! A csillagfényes, pengeéles gyermeki logika!

- Nézd apa ott jön a TÚZ - mondta kisfiam
- Az nem Túz, hanem Túzok - válaszoltam
- De apa, csak egy madár jön!!!!! - vágta rá Gergő


Túz, Túzok, Túzokok... Sok nagy madár... :)

Élményekben gazdagon hagytuk magunk mögött a Látogatóközpontot.

Bárkinek tudom ajánlani, de akinek ideje van, az meg is szállhat ott. A reggeli, és esti órákban valószínűleg mozgalmasabb a környék, több a látnivaló is!

Pusztai mütymürütty...

És annak hivatásos őre

A "szent" traktor

Kilátó a végtelenbe...

Bivalycsorda

Prérikutyák a láthatáron :)

A bivalycsorda legelész...

Kis barátom...

Közösségi élmény

Ha tudnám ez mi a szent szőr...

"Szép napot!"

Nos igen, ez egy valódi szürkemarha

A TÚZ maga

Geri rajza

A "TÚZOK"

A kirándulás következő állomását egy kis „kalandos kerülővel” fűszerezve értük el.

Természetesen a család mit sem sejtett, csak amikor megpillantották, esett le az álluk!

Egy komp itt??? Hát az meg hogy lehet??? - kérdezték.

De nagyon örültek, mert még nem kompoztunk soha... Nagyon tetszett, főként kiskomámnak...

Nekem meg az alábbi monológ teszett miközben a folyón keltünk át:

• Nézd Gergő! Ott a duzzasztó - mondtam
• Mi az a duzzasztó? A folyó nem szokott duzzogni!!! - Gergő
• A duzzasztó felduzzasztja a vizet...
• Nem értem, mit csinál? Most akkor Duzzog? - Gergő

A túloldal

Itt is van komp????????

Arra felé van a duzzogó duzzasztó

A kompon átkelve hamarosan el is értük a következő állomásunkat.

Szarvasi arborétum.

A belépők megváltásakor szembe ötlött, hogy hajó indul a kikötőből, 15.00 kor.

Hm.. Mi lenne ha mi is? Elérjük? El... akkor nosza menjünk...

Így utólag nem kellett volna... Talán még szép is lehetne, ha nem hasonlítana egy nyilvános kukkoldához... az ár meglehetősen borsos. És mit kapsz ezért??? Nos a Kapitány úr ágas-bogas faviccet, kis instrukciót a Bermuda háromszög csodáiról, történetet az elsüllyeszthetetlen Titanicról, és sorolhatnám tovább... Mindezt egy hangosbemondóba...

1 órán keresztül...

Csak fanatikusoknak ajánlom... egyébként felejthető...

Voltak a folyóban teknősök... amik végül is mégsem voltak... szoktak ugrálni halak a hajóba... kivéve ez elmúlt 20 évet...

Szó mi szó nagyon elfáradtunk...

Megváltás volt kiszállni... Csalódtunk!

Az "arc" mindent elárul...

Ellenben az arborétum kárpótolt mindent... Sok csodaszép növényt láttunk, némelyiknek most már a nevét is tudjuk... A legnagyobb attrakció természetesen a Mammut fenyő volt!

Ő mammutsága

Exclusive beállításban a modell

Viszont sok helyt voltak levéltetvek, amik egy ilyen helyen szerintem nem elfogadható...

Vagy így természetes???

Itt is volt egy szép történetünk.

Rengeteg fenyőt láttunk, fekete, vörös, luc stb.

A kapuhoz menet megpillantottunk ismét egy fenyőt, ami alatt tábla is volt...

• Na ez milyen fenyő Gergő? - kérdeztem
• Hm... Vörös tűlevelek vannak alatta, ez egy simafenyő apa- válaszolta
• Persze!!! Fordított! Nem?!? - vágtam rá kacagva

Nézzétek meg mi is volt valójában. :)

A kirándulás fontosabb programjainak vége is lett.

Haza felé, szarvast épp elhagyva, egy gigantikus küzdelembe keveredtem.
Egy darázs tisztelt meg... Berepülvén az autó ablakán jól összeharapdált.
Vezetés közben. Nem esett jól ezen adrenalin bomba, amelyben őkegyelme részesített.

Még hátravolt a vacsora, melyet a Kondorosi csárdában ejtettük meg, méltón zárva le a kirándulást.

Finom volt minden, betyárul betörülköztünk...

Jó volt hazaérkezni... bizony ránk esteledett már.