Nimbosratus Blogja: április 2012

Geri találata - azóta is irigykedem

Nekem is be kellett látnom, hogy a nap 24 órából áll! Nem is oly egyszerű megírni egy ilyen Blog bejegyzést…

Jó pár napja hozzá sem nyúltam, mikor Attila felhívott, hogy milyen szuper dolgokat találtak egy kincsvadászat során…
Több se kellett! Irány megírni azt a Blog bejegyzést, ha már egyszer a távolságok miatt nincs lehetőségem fizikai valójában a terepi munkára…
Fényképeznem is kell… Még egyetlen egy darab zsákmány fotót sem tettem fel! Szégyen gyalázat…

Elkészült... Lehet nem oly jó, mint a korábbiak, ennyire tellett most... A képek lehet hogy nem lesznek nagyíthatóak, úgy mint a korábbi bejegyzéseimben, de ez már így marad!

Jó olvasgatást, és a hozzászólások is jöhetnek! ;)

0. előtti x nap…

Még mindig Nincs engedély a Keselő-hegyre…

Gyors szervezkedés, és az indulás előtt 3 nappal már két kőbányába is volt engedélye a csapatnak! Naaaa, ez igen! Hegyeket mozgattak meg a fiúk, pedig az Alföldön lakunk…

Kezdődjék akkor…

0.nap

Nem javulok… Irány az orvos! Kemény mandulagyulladás… Sok folyadék, pihenés, antibiotikum… Kicsi párom is egyre kehesebb. Összeült a családi kupaktanács. Menjünk? Ne menjünk?

1. nap

Mentünk! :)

Kicsi Suzyt telepakoltuk, beraktuk a fél házi patikát és irány a Gerecse. Bezzeg a jó házi pálinkát meg otthon felejtettem!

A csapattalálkozó 12:00:00 lett meghatározva, így kicsit sietősre kellett venni a figurát! Riti szerintem titokban Nitro tartályokat szereltethetett a Suzukiba, mert tíz órára már Pesten voltunk az Anna-hegyi pihenőben…

(már hallom az elégedetlen hangokat, az nem is Pest, hanem Buda… :), De nincs igazuk! Az nekünk akkor is Pest :))

Gerinek beígért hamburgerezés után ½ 12-re oda is értünk Gyermelyre, ahová az alaptábor lett szervezve.

Szuper kis hely! Hangulatos, a háziak nagyon kedves, közvetlen emberek!
És a szállás is kellemes, nagyon igényes elrendezésű. Tökéletes hely a csapatépítésre. Csak ajánlani tudom mindenkinek! (akit pontosabban érdekel, keressen meg!)

Gyors kipakolás, örömujjongás után, beöltözés „munkaruhába” és irány a terepgyakorlat. ERRRRRRRE VÁRTUNK MÁR TÖBB HÓNAPJA!!!!!!!!!!!!!

Úny- Máriahalom

Az első lényeges momentum, hogy kedves kisfiammal menet közben felfedeztünk egy csodaszép, szenzációs természeti jelenséget, egy gyönyörű élénk, feltűnő CICIHEGY formájában!

Minden klappolt! Szép letisztult forma, és természetesen mindjárt kettő is volt belőle (ahogy annak lennie kell). Fotó sajna nem készült... Annyira bambultunk! :P

Próbáltam a térkép alapján beazonosítani, de feladtam a próbálkozást, nem igazán tudtam a pontos helyet. Valahol Szomort elhagyva Úny irányába a jobb oldalon találhatóak.

A parkolás logisztikalig lényegesebb problémát jelentett, mint az odatalálás, de végül leküzdöttük kisebb-nagyobb tili-tolikkal ezt a problémát is. „Lezárt sorompó nekünk nem akadály” jeligére be is nyomultunk a bánya területére.

Valamikor ez egy homokbánya volt, ahonnan Magyarországon ritkának számító ősmaradványok kerültek elő jó állapotban.

Mindenféle latin nevű izé-bigyók nevei hangzottak el a rögtönzött ismertetőben. Bennem, s fiacskámban csak és kizárólagosan a: - CÁPAFOG - maradt meg! Valószínűleg azért, mert csak ezt értettük meg!
Nosza, akkor gyerünk. Erre a társulat a szélrózsa irányába szóródott szét.

Valaki a falakat kapargatta:), valaki napozó helyet keresett, a csapat többi tagja a középen levő tó körül ballagva vizslatta végig a bányát.

Csigamaradványok, csigafedők, csigalenyomatok minden mennyiségben. És homok, és homok, na meg egy kis homok.

Cápafog? Valószínűleg még mindig a vizet kedveli, mert egy sem bújt elő. Legnagyobb bánatunkra!

Geri talált pár csigás tömböt, amiben csigák lenyomatai találhatók, szemben a többiek által talált ép, teljes csigaházakkal. Mi olyat itt nem találtunk.

Fiacskám egy idő után kitartóan kalapált egy gödröt magának, de semmi érdemlegest nem talált.

A csapat többi tagja bezsákolt a csigákból, elvégre ez csak egy kuriózum...

2 óra kutakodás után kinőttük a bányát, és új helyszín után néztünk.

Úny- homokbánya

Úny - tó a bánya közepén

Úny - homokbánya

Érdemes megnézni...

Csigás partfal

Kutató expedició

Úny partfal

Az egyik "csigás" homokfal

Csigucik mindenhol

Egy kis pihenő

Csigalenyomatos darab

Csigalenyomatos darab 2

Azért ha már az ember Blog-ot ír, annyival tartozik, hogy a hülyéskedés mellet ténylegesen leírja mit is lehet – lehetett volna találni! A neten ezt találtam erről a helyről:

„Ezekben a lencsékben az összemosódva elhelyezkedő ősmaradványok igen változatos formában, nagy mennyiségben, kevés kötőanyaggal gyengén összecementálva találhatók. A faunában a leggyakoribb elemek a Cerithium-félék rokonságába tartozó Tympanotonus margaritaceus, Pirenella plicata, melyek a csigákhoz tartoznak, valamint a vastagteknőjű Ostrea, és a Glycimeris obovatus a kagylók közül. De ritkaságok is előfordulnak, melyek közül legérdekesebbek talán a cápafogak és a teknősbéka páncélmaradványok. A homokkő beágyazódások gyakran tartalmaznak levéllenyomatokat és más növényi maradványokat, elsősorban uszadékfákat, de csiga és kagylóhéj darabokat is. A homokból parányi kagylósrákokat (Ostracodákat) lehet kiiszapolni, s a konkréciósorok magvát alkotó nagy mennyiségű megkövesedett uszadékfákat a felső oligocénben Teredo-fúrókagylók (“hajóférgek”) fúrták meg.”

Zsámbék faopálos

Kis körutunk legnagyobb tévedése volt. Mi beszaladtunk Zsámbékra tankolni, mivel tartottunk attól, hogy Gerecse beljebb levő falvai nem tudják nekünk biztosítani ama örömöt, hogy benzin formájában meg tudjunk válni jó pár forintocskától!

A küldetés sikerült, tank tele, pénztárca ürült...

A többiek a faopálokat kutatva, megindultak az egyik földúton felfelé a dombra.

Hm... emlékeim szerint a faopálok valahol a mezők, rétek, szántók környékén rejtőznek.

Miért is megyünk fel a dombra? Jó idő volt, sétáltunk. Fele úton jártunk, mikor a csapat többi tagja már lefelé ereszkedett.

Az okra már nem emlékszem pontosan...

- Műút, - színház, - nem lehet tovább menni - szavak hangzottak el...

Akkor irány a visszafelé...

Én a hegyoldalban levő mezőt kicsit még átböngésztem, de semmit nem találtam a vakondtúrásokon kívül.

Így utólag megnézve hol is kutakodtunk valójában, nem ott volt a leírás szerinti lelőhely. Nem az első és nem is az utolsó eset volt, hogy nem leljük a lelőhelyet...

Pedig Lajos barát felkészült, és nagyon vágyott egy UV fényben narancssárgán vigyorgó Oligocén opálosodott fakövületre! (Igen, ezt a mondatot valóban én írtam egyedül!!!)

A következő állomás egy hegy volt, ahol egy felhagyott kőbánya volt.

Lehet, hogy a cicihegy egyik fele volt??? Még folyik a vita erről a fiammal…

A szép kilátáson és az omladékos hegyoldalak megmászásán kívül nem adott semmit ez a hely...

Kakukk hegyen valahol

Azt hitted ez így van???

Persze, hogy adott!

A tavaszi természet egyik első gyöngyszemét! (köszönet a gyönyörű képért)

Íme:

Leánykökörcsin

A nap lemenőben, s mi visszatértünk a szállásra, ahol egy nagyon finom vacsora várt minket paprikás krumpli személyében... Igaz volt aki még elővett egy kis hazai szalonnát is a vacsora mellé, végül is a kincsvadászat nehéz terepmunka!

Családommal mi gyorsan nyugovóra tértünk, én egyáltalán nem voltam egészségesnek mondható, Geri és kicsi párom pedig meglehetősen fáradtak voltak már... Elvonultunk. Lehet ez nem volt túl sportszerű a többiek szemszögéből, de nekünk akkor nagyon nagy szükségünk volt a pihenésre.

2. nap

Korán kezdődött a nap. Lévén a panzió egy templom mellé épült, így hajnal hat órakor már harangozták is nekünk a jóreggeltet, s Gerinek nem is kellett több. Ő már bizony kialudta magát! Reggeli, Pakolás, Felkerekedés…

Leírva három szó, időben lényegesen több volt.

Tardos - vörös mészkőbánya

Izgalmasnak mutatkozott, mert sosem voltunk még működő kőbányában!

A parkoló helytől sokat kellett trappolni a bánya bejáratig, de a környezet csodálatos, és igazán jól esett végre a téli punnyadás után a természetben trappolni.

Mindenféle tiltótábla, sorompó, harckocsi akadály, aknazár figyelmeztetett minket, hogy itt nekünk nincs helyünk…

De igen is van bibibi! Van engedélyünk!

Be is mentük ripsz-ropsz… Dél körül mások is megjelentek… Valószínűleg ők nem szenvedtek az engedéllyel, hanem csak úgy megjelentek. Erről ennyit!

Nagy. Óriási. Hatalmas.

Mindenütt kivágott kőtömbök, és a bányászatához, vágásához szükséges gépek fogadtak.

Itt is sec-perc szétreppent a csapat, ki erre, ki le, ki fel, de végül is hamarosan kalapálás hangja törte meg a bánya csendjét.

Lelkes csapat Ammonitesz maradványok után kutatott legfőképp. Nem sok sikerrel. A geologikuszok legendás elbeszélése alapján a tanuló idejük alatt itt rengeteg ammonitesz és egyéb ősmaradványt találtak.

Az nem írhatom, hogy semmit sem találtak, mert ez nem állná meg a helyét.

Viszont oly helyeken volt az a pár darab is, ahonnan csak nagy munka árán lehetett kibányászni. Lajos barát két fiacskáján kívül nem is nagyon vállalkozott rá senki! De ők szert tettek egy szép példányra, ami valószínűleg már be is került a Borszigeti gyűjtemény egy előkelő helyére!

Mi főként a lenti részen bóklásztunk, körbenézve minden sziklát, nem-e található rajta valami szépség. Nem a napozó hölgyekre gondoltam, mielőtt megkapnám valakitől!

Útban a bányába

„Lezárt sorompó nekünk nem akadály”

Búj...

Találkoztunk a bányák őrzőjével...

Tardos- Vörösmészkő bánya

Kalcit elérhetetlen helyen

A bánya

Na itt találtuk a "fémes" kalcitokat

Csapattagok a hegytetőn

Nem tudom mi lett ennek a sorsa...

Köves tengerpart napozókkal

Kalcitos valami... Ha valaki tudja pontosan, jelezze

Szintén

Azok ott lent mi lennénk!

Péterék zsákmánya

A két "bányásztörpe"

Őskövületes szikla darab

Geri kalcitja - szép sárga kalcit is van benne -

Pár szép kalcit kristály. Nehezen adja meg magát ez a bánya.

Majd egy törmelékes helyen valami érdekes dologra bukkantam. Fémes csillogás. Gyors kalapálás és pár szép darab izét-bigyót sikerült is leszednem.

Kalcitnak kalcit, de hogy pontosan milyen azt még nyomozzuk. Pár kép azért iderakva, hátha valaki tud segíteni krónikus információ hiányomon!

Egy idő után a csapat megunta a bóklászást, bezsákolt mindent, amit csak lehetett, és döntés született a továbbállás lehetőségéről.

A csapat hölgy tagjai is kijelentették, hogy a napozásból elég volt ennyi! :)

Ellenben a túravezetőnk szőrén-szakállán eltűnt!

Lajos barát kiszabadulva nyomorúságos síkföldi környezetünkből ismét a hegyek, kövek varázsa alá került. Bóklászott valahol. Kutatott, keresett, ahogy azt egy jó geológus teszi ilyen környezetben.

Idővel előkerült, és rémülten állta a többiek pillantásait.

- Már megyünk? Pedig még ott a másik bánya, meg különben is ezért jöttünk vagy miszösz???

Sajna… Lehurrogtuk, úgy nagyjából mindannyian! :)

A lefele út nem volt egyszerű főként a két kismamának…

A csapat három részre szakadt, mint annak idején Magyarország.

Elől a fiatalság töretlen lendülettel, majd egy csapat kövekkel megrakodva baktatva, és végül a komoly terhet cipelő kismama és egy csapat kísérő…

Valahol azért fárasztó volt… A hirtelen tavaszi jó idő, a hosszú séta, a nem 100%-os egészség, és a plusz terhek… Kinek mi :)

A " kalcitos valami" alatti rész kalcitja

Kalcitnak ez is kalcit

Nekem tetszenek :)

Ez az a "fémes kalcit" amit pontosítani kellene

Nagyobb képen

Egy érdekes darab... Mi is ez???

A felülete...

Egy zsákmány fotó (nem a mienk)

Bajna – rekultivált meddőhányó – gipsz lelőhely

Sokunk szerint a gyűjtőtúra legszebb állomása volt ez!

Festői környezet, egy olyan hely ahol mindenki megtalálja a neki való elfoglaltságot.

Aki bóklászva akar gyűjtögetni, az körbekerülheti a helyet.

Aki gipszet akar gyűjteni, az nekiveselkedhet az ásásnak!

Feltéve, ha tudja pontosan, hogy merre is van napkelet!

Lajossal nem sikerült ezt a furmányos dolgot összehozni, még szerencse hogy mások is voltak velünk. Kerestük, kerestük, jókat mászkáltunk a meredek falakon, amit jól megkapargáltunk.

Találat? Nummulites – ős-egysejtűek hegyekben – a két kis kincsvadász több tucatnyit szedegetett ott össze. Találtunk, korallmaradványt, kovásodott szép csigatöredéket (10-15 cm átmérőjű), piciny szórt pirites darabokat.

Bencus és apukájának volt egy szenzációs woki-tokija, és azon tartották egymással a kapcsolatot! Innen az utca hírmondójától tudtuk meg, hogy Péter meglelte a gipszes lelőhelyet! Család kimenekít a dzsumbujból, a fáradtabbjait pihenőpályára állítottam, majd irány a gipsz…

A nap vészesen közelített a horizont felé, nem volt idő a szöszmöszölésre. Péter addigra már bezsákolt, így átadta a helyet az újonnan érkező kincsvadászoknak.

Pár bányászat instrukció után megkezdődött a gipszfejtése.

Az a fránya sárga-szürke agyag nagyon nehezen adta meg magát. mivel a domboldalt nem volt idő felülről megbontani, így oldal irányba vájkáltunk.

Ennek viszont az volt a hátránya, hogy az agyag természetes ellenállása miatt a gipsz nehezen vagy csak darabokra törve tudott kiszabadulni.

Pár sikertelen próbálkozás után rájön az ember, hogy s miként lehet eredményt elérni. Nagy boldogságomra sikerült találnom egy szép gipszrózsát, mellyel kapásból felfutottam a dombra, hogy A „szép asszonynak” frissiben átnyújthassam!

A nap túlzottan gyorsan közelített ágyikója felé, így mi is a szállás felé vettük az irányt.

Gyors fürdés, vacsora, és mi ismét fáradtan vonultunk nyugovóra.

A csapat fittebb tagjai (úgy nagyjából rajtunk kívül mindenki) éjfélig tartó jókedvű beszélgetésbe bonyolódtak. Mi meg szusziztunk!

A legjobb csoport kép

A "nem keleti fal" böngészése - Bajna rek.meddőhányó

Geri Numulitesei

Távolban a numulites paradicsom

Bajna - rekultivált bánya

Ez oly jól sikerült kép, nem bírtam kihagyni :)

Ott lesz az! Küzdjetek...

Péter ajándéka :) - a gipszes lelőhely

Innen kellene kibányászni a gipszkristályokat

Ásunk? Áskálódunk?

Naplemente - Bajna

Az óriás csiganyomat apró egysejtűekkel

A másik oldala

Szórt pirites bigyóka

A gipszzsákmányunk

gipsz

ööööö... lehet hogy ez is gipsz...

A piciny gipszrózsa

Kedvesem gipszrózsája művészi beállításban :)

Gipszrózsa álá nature

Szép...

Piciny gipszrózsa

3. Nap

Süttő- mészkőbánya

A sokáig trécselő éjjeli népeknek nehezen indult a nap. Mint kiderült a tízórait már a bányában kellett volna eltöltenünk… Késtünk, jócskán. Az út kalandosan kanyargós volt, láttuk a Duna-partot, és én találtam egy Gerecse térképet a 10-es út kellős közepén! Naná hogy felvettem! Jó kis térkép az! Igaz Lajos??? ;)

A bányánál az is kiderült, hogy csak a műszak lejártáig, azaz három óráig van engedélyünk a bóklászni. Az új csapattagjaink vették át a bányában a vezetést, Emma és Tibcsi személyében. Térképük is volt, és ők már ezt a helyszín pár nappal bejárták helyi segítséggel.

Első körben egy nagyon titkos, varázslatos helyre érkeztünk. Ez nem volt más mint egy „hulladék telep”. A kőfaragó, csiszoló szakkartásak ide rakják le a selejtes munkadarabjaikat. Hegyekben áll a darabolt, megmunkált mészkő.

Nos, volt egy igazi célpont is, mégpedig a csodálatos labradorit. Csiszolt lapok formájában itt-ott lehetett belőlük pár példányt találni. Nem köntörfalazok, a többiek lelkesedése engem nem igazán ragadott meg, s a hely varázsa sem érintett meg. A „nyers” bányába vágytam! Én is találtam labradoritos táblát, de hogy mit is kezdek vele még nem tudom…

Nem kis munkámba telt mire támogatókat találtam az igazi bánya látogatásához. Végre! Újdonsült vezetőink az élre álltak, és levezettek minket a bányába. Hasonlatosan a Tardosi fejtőhöz, ez is hatalmas. Ha jól emlékszem 10ha területen terül el a bánya, aminek sajnos csak az egyik részét sikerült megkalapálgatnunk! Nagy találatok? Emma talált egy szép cseppköves sziklát, amit miután ő is bezsákolt átengedte a csapatnak. Gyorsan körbe kalapáltuk, és úgy gondolom mindenkinek sikerült egy szép darabot lecsípni belőle. A „híres-neves” megkövült nádat én egy sziklánál véltem felfedezni, de gyűjteni már túl lusta voltam hozzá! A csapat egyik fele nem kis energia ráfordítással csigákat csalogatott ki a kemény sziklából. A nap itt is tűzött, az időnk pedig rohamosan fogyott. A túra legjobb sztorija is ehhez a helyhez kapcsolódik.

A csapat a bánya egyik párkányán vonult, miközben Tibcsi már visszafelé baktatott. Vettem a bátorságot, és megkérdeztem: - Erre tovább?
- Igen – válaszolta
5-10 mp hatásszünet, emésztettem a választ. Újabb kérdés tolult a fejembe
- Ez nem zsákutca??? – kérdeztem
- Meglehet – Kaptam a választ…

Hmmmmm… Akkor minek megyünk erre??????? Körülbelül a Tibcsivel folytatott 4 napos kommunikáció ki is merült ezzel a két mondattal.

A történethez még annyi kommentárt fűznék, hogy Lajos baráttal folyatott beszélgetésünkből derült ki, hogy Tibcsi egy ilyen ember. 10 évenként egyszer beszél, de akkor egész héten át… :)

Sajnos gyorsan eljött a három óra, így magunk mögött kellett hagynunk a bányát.

Hazafelé vezető úton elbúcsúztunk a csapat felétől, Péterék ugyanis elmentek Tatabányára a „nagypapit” meglátogatni. Gergő nagy bánatára Bencének is menni kellett…

A fáradt csapat visszatért a szállásra és „családiasan csendes nyugalomban” töltöttük a délután hátra levő részét. :):):) Na ez így erős csúsztatás volt, de minek is pletykálkodnék tovább.

Ismét egy finom vacsorát tölthettünk el közösen.

A " Lerakat"

Egy szép bevonatos szikla... Ott maradt :)

Napsütés, barátság, s persze a kövek...

Felderítő úton

Süttői csatatér

Cseppköves szikla

A képek kékek lettek... Ja ezt haza kellett volna hoznom

Süttői mészkőbánya

egy kb. méter mély lyuk a sziklában (az ásványfotók közt van pár darab innen is)

A híres nád lenyomat egy sziklán

csapatértekezlet - de hogy ez is miért kék???

Péter bányászati célpontjai

S küzdelmének tárgya :)

a kőfejtő

Munkában a törpök

Cseppköves darab alulról

Cseppköves darab

Nem mostam meg, most vettem észre :)

Geri találata - ????

4.nap

A reggeli harangzene már nem is zavart minket. Kocsit megrakodtunk, rendeztük sorainkat, irány hazafelé…

Búcsúzkodás után irány a végtelen… Na jó, mi nem is mentünk olyan messzire…

Egy kis privát partizán parti!

Irány a Mány-i szenes meddőhányó! Annak idején feldobtam ezt a helyet is célpontnak, de a felelős túravezetőnk lehúzta a listáról (hál istennek volt miből kihúzni!) … De én mindenképp meg akartam böngészni a hányót! :)

Jó előre gondoskodtam arról, hogy ne kelljen feleslegesen kóvályogni mindenfelé, és elsőre megtaláljuk a célzónát! Peeeerrrrsssszzeee…
Ahogy azt Pistike elképzeli… Elsőre megálltunk egy betonút mellett, keresztbe egy sorompóval. Nekünk ez nem akadály. De az út végén levő 3 irányban 3 zárt kapu már az volt! Hátra arc, nem jó helyen vagyunk!

Előre látó módon elmentettem a titkos mentor instrukcióit a netbookra.

Elővadásztam, kielemeztük, irány az elsődleges TP.
Aki volt katona az tudja mit jelent. aki meg nem annak meg leírom :)
Tp= Tájékozódási pont
Az elsődleges Tp egy buszmegálló volt a dolomit bánya bejáratával szemben. Sima ügy ripsz-ropsz meg is lett, csakúgy, mint a mellette levő útbevágás.

A hétvége legnagyobb élménye is itt ért utol. Kisfiammal kézen fogva ballagtunk ebben az útbevágásban, miközben hallgattuk a madársereg szebbnél szebb tavaszi slágereit. Csendben, baktattunk a „tuti” lelőhely felé.

Akinek van gyermeke az tudja, milyen jó érzés az ilyen…

A meddőhányó gyorsan elébünk került, és mint a kiéhezett oroszlán rá is vettettük magunkat. Egy gyors eszmecsere mit is lehet itt találni pontosan.

Az első „igazi” találat Gerinek adatott meg egy szép kalcit formájában.

Én meg csak bóklásztam a meddő széléig. Kis akklimatizálódás után rájöttünk, hogy melyik kőzet milyen típusú ásványokat rejt.

Igazság szerint kvarc, kalcit volt a fő csapás iránya, megcélozva egy olyan igazán szép feketére színezett formációt, de ez most nem nagyon akart összejönni.

Be kellett látnom, hogy ez is túl nagy terület ahhoz képest nekünk mennyi idő adatott most a bóklászásra. De azért szerfelett bosszantó, hogy nekünk sosem jut elég időnk a böngészésre, ilyen-olyan okokból kifolyólag.

Rettenetesen jó idő volt az azt megelőző mínuszokhoz képest már túl jó is.

Bőszen le is égett a kiscsapat fejecskéje! :)

És hogy mi is lett a végeredmény?

Egy „hatalmas” szikla rajta 3 tenyérnyi kalcitos bevonattal (2-7 mm kristályokkal) Nagyon szép, csak nem fogom tudni hova tenni! :)

Találtunk szenes darabokat kalcedon bevonattal, de ebből most nagyon kevés darabot zsákoltunk be. Viszont találtam citromsárga kristályokat, amit valószínűleg egy előző gyűjtőtárs hagyott ott (a nagyját jól elvitte).

Markazit gumók nem akadtak a látóterembe, pedig célzott darabok voltak ők is… Csakúgy, mint a Kochsándorit. Gergő csak azt vadászta!

Persze előtte kioktatta az édesanyját mi az a Kochsándorit! Volt nagy ámuldozás, hogy egy 5 éves ezt meg honnan a fészkes fotonból tudja… :)

Gyorsan elrepült az a 2 órácska, ami rendelkezésünkre állt!

Lecuccoltunk, és fájó szívvel, de élményekkel csordultig feltöltve hazafelé vettük az irányt.

Amit meg kellett állapítanunk, hogy a Gerecsébe hamarabb oda lehet érni, mint a Mátrába! Optimális esetben, az M0, és az M5 állapotától függően.

De, most hál istennek optimális állapot volt az uralkodó…