Ásványgyűjtés a Gerecsében 2012.Május.– avagy -A Nagyegyházi
csigászkodás
Nem volt érkezésem a Blog bejegyzések naprakészen tartásához,
de úgy gondoltam így pótlólagosan még is csak megteszem…
…………………………………………………………………………………
Gondoltunk egy merészet, és egy régen dédelgetett kiránduló
helyet vettünk elő, mint a nyaralásunk fő célpontja.
Budapest.
Hallom a sok felhördülést, hümmögést - morgolódást, hogy ki
az a hülye, aki Budapestre megy nyaralni…
Nos, MI…
Több oka is volt. Sok-sok helyet nem láttunk még, és régóta
terveztük már, hogy meg kellene nézni. Csak ugye a távolság… Na meg a szállás
keresése.
Az tetszett benne a legjobban, hogy a parkoló hely kérdése
élvezte a legnagyobb prioritást!
Van ahol napi 10-15 eurot is elkérnek egy „utcai”!!!
parkolóhely biztosításért! És itt nem a luxus kategóriára kell gondolni
Lényeg a lényeg, hogy sikerült egy jó helyen, jó állapotú,
nem túl borsos szállást találnunk, s ott tölteni egy csodálatos hetet.
Eljutottunk:
-
a Természettudományi múzeumba – a csodálatos ásványokat
megnézni J
-
a Pál-völgyi barlangot meglátogattuk
-
kellemes társaságban részt vettünk egy Budapesti
gyereknapon
-
a Csodák Palotáját sem hagytuk ki
-
útba ejtettük a Margit-szigetet is
-
Hajó kivételével a tömegközlekedés összes formáját
kipróbáltuk (Geri pl. még sosem ült metrón)
Viszont a vérünkkel nem bírtunk…
Csak kellet egy kis kövezést is leszervezni.
Attilát és Anitát sikerült
befűznünk, hogy menjünk el együtt valahova a közelbe gyűjteni.
Így is lett… Cél a nagyegyházi
bauxit külfejtés maradványa.
Az időjárásért imádkoznunk
kellett, de láss csodát az indulás napjára kivirult, kisütött a napocska.
Attiláékkal a „mittomén” völgyben
levő parkolóban találkoztunk. Ők vállalták a túravezetést, lévén, ők már
bejárták azt a helyet.
A bánya bejáratánál gondoltunk egy
merészet, és simán elmentünk a feljebb levő sorompóig.
Kis séta a bányáig, majd
elhangzott a: szemeket a földre… mondat is.
A bejáraton történt átvergődés
után szemet gyönyörködtető látványban volt részünk.
Egyrészt az elhordott hegy
látványa, másrészt a természet visszahódítása végett.
Kis csodálkozás után a csapat
belevetette magát a meredek hegyoldalon levő kőcsuszamlás nyomoknak. Hamarosan
Attila megmutatta mit is kell keresnünk.
A kövekből szépen kipotyogott kalcitos
vagy nem kalcitos csigaházakat, kövületeket.
Hm… Csodálatos lesz ilyenekre
szert tenni…
Na, itt elkövettünk egy szarvas
hibát…
Egész délelőtt ezt hallgattuk:
-
Yuppppie. – Hurrá. – Ez igen. – Na még egy. – Huh hova
tegyelek téged is…
Igen, Ő volt Anita, aki elsőként
mászott fel a hegyoldalon, mint egy zerge sziklától szikláig ugrándozva. És
MINDENT összeszedett elölünk… J
Megmondom őszintén: én addig kb.
egy fél darabot találtam.
Próbáltam más utakat bejárni, és
egy maroknyit azért sikerült begyűjteni az átkozott csigákból. Vagy töröttek
voltak, vagy laposak, vagy egy tonnányi kőben alukáltak…
Persze ha vésővel neki estem, s
naná, hogy a legszebb résznél tört el.
És ekkor…
Megdördült az ég…
Ej de jó… Felhő sehol, csak a
morajlás. Attila figyelmeztetett minket, hogy nagyon figyeljük az eget, a
szelet, a fákat, a varázsgömböt, mert ha ez vihar akar lenni, akkor itt a
katlanban durva is tud lenni.
A zeuszi villám ugyebár nem a
bársonyosan simogató kategória…
Á csak ilyesztegetés ez-
jelentettük ki bátran.
Csak azt nem tudom, hogy miért
tekingettük félpercenként az ég felé.
Begyűjtőttük, amit csak lehetett
(ami maradt Anita után), és nekilódultunk, az oszlopos gipszet fellelni. Mert
ugyebár az ember, meg az ember fija jól felkészül az adott lelőhely
becserkészsése előtt. Valószínű, hogy Alunitot ezért nem találtunk! J
Meglelve a gipszes helyet jól
begyűjtöttük magunkat… Azaz csak szerettük volna, mert 2 perc alatt nyakunkba
kaptuk az első eső hullámot.
Jól felkészült túrázónál van
esőkabát, megspékelve esernyővel.
Így is volt ez nálunk is, és Attiláéknál
is, azzal az eltéréssel, hogy az ő esőálló felszerelésük a kocsiban röhögött (2
km). Igen - hallható volt… J
Gyorsan adtunk egyet az M-zárolt
esernyőkészletünkből.
Nos egy nyílt terepen, egy
katlanban, viharban állni nem túl életbiztosítás…
Igen-igen már itt is villámlott.
Lekucorodtunk egy bokor mellé a susnyásban, és reménykedtünk a jó szerencsében.
10 perc után tovább állt a zuhé…
Pont annyi esett csak, hogy minden
csupa lucsok legyen. És persze 1000% páratartalom…
Kicsit sétálgattunk,
bóklászgattunk még, amikor a nyakunkba kaptuk a második hullámot.
Ez betette a kiskaput nálunk, ami egyúttal
a lelőhely feladását is jelentette.
A bányát elhagyva olyan esőt
kaptunk a nyakunkba, hogy kénytelen kelletlen az erdőbe kellett menedéket
keressünk.
Egyébként jó móka volt, még tuti
visszatérünk ide, csak az alkalmat kell megkeresni.
 |
| Szemeket a földre - indulás |
 |
| Bejárat |
 |
| Látványkép |
 |
| Látványkép |
 |
| Na ezt kerüld el... a fél hegyoldal megindult lefelé... |
 |
| Látványkép |
 |
| Zordon vidék piciny színpompás szépsége |
 |
| Oszlopos gipsz forrás |
 |
| Oszlopos gipsz forrás |
 |
| Geri most találta meg az " évszázad leletét :) |
 |
| Bújunk wazzze... :):):) |
 |
| A bánya túl oldala felderítés alatt |
 |
| Ezek a nyugis felhők |
 |
| Psszzt!!! Alszik... |
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
