Nimbosratus Blogja: július 2011

2011. Június Családi pihenés

Elindultunk… 2 hónapja várok erre a percre!

Irány a Mátra! Sikerült jól leszervezni a dolgokat, ezért a szálláshely elfoglalása előtt kis kerülővel ugyan, de bevállaltunk egy gyors „kincskeresést”.

A cél gyöngyöstarján, köves-domb.

Viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet, és sikerült egy jó parkolót is kiszúrni.

Na ott gyorsan a földúton találtunk is pár szép achátot, igaz kicsiket, no de napindításnak kitűnő volt!

Aztán Riti megtalálta a legszebb vörös kalcedont, ami szintén jó kedvre derített.

Bóklásztunk egy nagyot a köves dombon, ami tényleg köves :D!

Majd egy kitűnő ötlettől vezérelve átbaktattunk a szőlők közé.

Egy gyönyörű szántás fogadott minket! Maga a mennyország volt… Mindenütt kalcedonok, achátok kisebb nagyobb darabokban. Bezsákoltunk jó pár szép darabot, majd úgy döntöttünk, irány parádfürdő.

A „bázist” elfoglaltuk, majd a nap további része pihenéssel telt.

Gyöngyöstarján

Maga a paradicsom

Az "igazi" lelőhely

Telis-tele kinccsel

2. nap

Kicsit kulturálódjunk is. Irány a Ilona-völgy, Ilona vízesés.

Mit ne mondjak szép hely. Az embert kellemes érzések lepik el sok szép szikla láttán.

Trappolni kell, mire az ember célba ér, de megéri…

Kis komám a visszafelé vezető úton, meglehetősen fáradt volt, de a kincs keresés csak ezután kezdődött.

Gyorsan fel került a vadi új gumicsizma a lábacskájára, és irány a patameder…

Néztük, kutattuk, de semmi érdemlegest nem találtunk! Hmm… Bányásztestvér átejtett minket?

Vagy ehhez is szerencse kell?

Végül ráleltünk a timsós dombokra, ahol a napfényben végre megleltük amiért a medret átkutattuk…

Apró gipszkristályok minden felé! „Kincs”! Végre! Neki ültünk keresgettünk, közben Gergő folyamatos csicsergett, és mutogatta a találatait!

Itt ennyi volt, a sziklás lejtőt már nem volt erőnk átnézni. Így utólag biztosan sok szép kvarc kristály találtunk volna…

Kis család a vízesésnél

Ilona vízesés

3. nap

Irány Sirok! Nézzük meg azt a várat, állítólag gyönyörű a kilátás arra felé!

És Valóban! Nagyon romos, de már az alsó részt építgetik, állagmegőrző munkák, és hogy biztonságosan látogatható legyen!

Az biztos én szénné aggódtam magam oda fent, kicsit lehet az idegeire is mentem a páromnak és gyermekemnek egyaránt…

A Várrom megtekintése után, megpróbáltuk meglelni a hosszú völgyet…
A leírások alapján termésréz előfordulhat a patakmederben…

Nos egy jót sétáltunk a mederben és ennyi… Pár nagy jáspis tömbön kívül semmi érdemlegest nem találtunk…

Recsk… Eredetileg itt szét akartam nézni, de a kis csapat nem volt most erre alkalmas…

Fáradtak voltak, sikertelen kísérlet volt.

Sikertelen nap után egy nagyon jó ízűt vacsiztunk Sasváron a „hubertus” étteremben.

Siroki várban

Sírok- Hosszú völgyi találat egy Jáspis tömb - a sok közül

4. nap

Nincs mit szépíteni… Fáradtak vagyunk, és egy pihenés, az nem a mindenáron kaptatásról kell hogy szóljon…

Fehér-kő lett a célpont, elvégre az csak pár száz méter a „bázis”-tól.

Megleltük a hegyre vezető csapást, na uccu nekije… És hopp egy „Mókus” – kiáltott fel Gergő! Mire elővadásztam a szütyőből a fényképező gépet, természetesen már odébb is állt!

Ez van… Mégis csak ő volt otthon…

Kicsit meredek volt egy pár helyt, de azért megnéztük a timsós dombokat is… (nem tudom mit lehetett volna itt találni, sok fantáziát nem találtam benne).

A fenti nagy körmedence megtalálása után kézenfekvővé vált, hol is van az igazi lelőhely!

Jut eszembe! A kis család érdeklődősét szerfelett felkeltette ezek az elhagyott medencék történetei…

Szóval meg lett a hegyoldal, ami telis teli volt törmelékkel

Szép komótosan nekiülve kalapálással törtük meg a békés erdő csendjét…

Szép geodák, kvarc kristályok kerültek elő, s majd a zsákba be.

Pici párom, türelmetlenül csapkodta szét a köveket, Azurit után kutatva, de sajna ez most nem akart össze jönni…

Pár óra elteltével megunta a kalapálást a csapat, és megindultunk lefelé.

„A nézz a lábad elé” megint csak bejött! No mi hevert az úton? A hőn vágyott PIRIT!

Fél óra kalapálgatással gyönyörűbnél gyönyörűbb telléreket sikerült kifejteni…

És volt köztük egy teljesen tömör pirit darab… Állítólag leesett az állam örömömben, de ezt én nem láttam, mert örültem…

Így lett teljes az öröm, és a „kincskeresés”.

Délutánra az eső is megérkezett…

Mi meg elmentünk kisvasutazni egyet mátrafüredre…

Visszafele kicsit vezettük a vonatot… Nem semmi volt… :D

Parádfürdő - Fehér-kő a lelőhely

Félúton a csúcsra

5. nap

Irány haza…

Még volt betervezve délelőtre egy kis kincsvadászat, de az időjárás közbeszólt… És nem volt kedvünk a sárba tapicskolni már…

Még megálltunk a Kékesen egy órácskára, de egy felhő vette birtokba, mellyel mi nem boldogultunk, így ott is hagytuk…

Sort kerítettünk egy pincére is, feltankoltunk alaposan a Mátra nedűjéből…

Jól esett, ránk fért, és várom a következőt!

A drót másik végén van a TV torony... Nem látod???


Az erős légelhárító tűz ellenére sem engedett a Köd... Mi pedig mindent megtettünk .

2011. Nagy tavaszi ásványgyűjtő túra

1. nap

1 óra felé sikeresen meg is érkeztünk Komlóskára. Lajos barát és fiai már ott vártak reánk.
Gyorsan becuccoltunk a panzióba, átöltözés, és bevágódtunk az autóba.
Leparkoltunk a tájháznál, majd irány a hegy.
Nagyon kellemes időnk volt végig, a napsütés kellemesen simogatóan hatott a barátságtalan téli napok után.
Igazán szép volt, minden csupa sár a téli olvadás után, de néhol még hó is fellelhető volt.
Az első találatot Gergő fiacskám ejtette meg. Egy csodaszép tűzopál darab mindjárt a földút elején, a sárban!
Nagyon sokat capflattunk, dagasztottuk a sarat. Az egyik helyen térdig süppedten a sárba, úgy kellett kihúzni, még szerencse, hogy Lajos fiai jó erőben voltak.
Nagy találat nem volt, mindenütt hidrokvarcit darabok. Melyből fiacskám egy szatyornyit is begyűjtött! Pár óra sétálgatás után visszatértünk a tájházhoz, ahol kimosakodtunk.
Itt találtunk rá a hegy gyöngyszemére, egy hatalmas jégcsap formájában, mely egy bevágásban élte túl az ostromló nap sugarait.

Te Lajos ez ugye tűzopál?

Tájkép

LajosKristóf, Lajos kolléga és KristófLajos :)

Az ott biza egy jégcsap

2.nap

Korán indult (hehehe)…
Lajos barát eltalálta, hogy milyen szép a napfelkelte a hegyek között…
Egy hajnali túrázás formájában… Szeretem én is a hegyeket, meg azért ne egyedül kószáljon, így végül is a korán kelés ellenére, csatlakoztam a túrához, míg a család húzta a lóbőrt.
A tellér tanösvényt kerestük, hátha lelünk valami érdekeset…
Nos, kissé furcsán vannak a jelek a felfestve erre felé (elbaszott picasso nevet ragasztottuk rá).
Nem akartunk a várba felmászni, elvileg mellette kellett volna elmennünk, de ez nem jött össze. Olyan szuperül felvitt minket az út, hogy az kimondani nem lehet…
De lefelé már nem, mert egyszer csak elfogyott. Mit volt mit tenni ott jöttünk le ahol tudtunk.
Fenéken csúszva a sziklák között ereszkedtünk le. Majd egy erdő irtás bozótosán vágtuk magunkat keresztül (küszködve a közte megbúvó szeder ágakkal), mire nagy nehezen elértük egy lefelé vezető földutat. Picasso barátunkat meglehetősen sokat emlegettük, de legalább jó hangulatban telt a kis túra!
A szállás mögött sikerült kiérnünk az erdőből, ahol is egy átjárót kerestünk a sebes patakon keresztül. Itt találtunk rá egy gázlóra ( a szállástól 20 méterre), ahol mindenütt az áradásból visszamaradt kődarabok feküdtek.
Gyorsan frissen találtam egy emberfej nagyságú jáspis darabot, pár kék kalcedon gömb töredékkel kiegészítve.
Reggelire vissza is értünk, a kis csapat akkor kezdett még ébredezni.
Az aznapi célunk a patak völgye volt, melyet kis keresgéléssel meg is találtunk.
Igazság szerint sok mindent nem találtunk, Lajos barát egy szép obszidián darabot, mi pár opál darabot, érdekes zöld köveket (beazonosítás folyamatban). Nagyon jót sétáltunk a patak medrében, amely még itt-ott be volt fagyva…
1-2 óra bóklászás után úgy döntöttünk nem az igazi a lelőhely, ezért visszaindultunk a szállásra. Előtte kicsit megálltunk az út mellet, szemügyre vettük a patak medrét, már ahol le lehetett jutni. Nagy találat nem igen volt, de azért pár szép kövecske itt is volt…
A szép időre való tekintettel, (no meg még volt hátra a délelőttből) a szállásra visszatérve, gyorsan meglátogattuk a reggel felfedezett gázlót.
Lajos barát gyorsan meg is talált egy 3 öklömnyi nagyságú kalcedon gömbökkel tarkított kövecskét… (mai napig irigylem tőle, hisz ott bóklásztunk előtte, és épp hogy ránk nem köszönt). Jó kis lelőhely volt, aki akart az tuti talált valamit. Gyönyörű jáspis, geodák, kalcedon gömbök stb. Jó idő jó társaság mi kell még?
Egy hatalmas kalcedon tömböt találtak a fiúk a patak partján, de akkorát, hogy ki se bírták szedni! Hatalmas volt csak az, ami kiállt a mederből. Kiszedni nem tudtuk, így ott hagytuk, hogy más is megcsodálhassa!
Aztán Péter is befutott a fiacskájával, akik szintén nekiláttak a gázló környékét átnézni.
Mi egy kicsit megpihentünk, pár tíz percre (lehet hatással volt a reggeli túra?).
Majd szedelőzködés és irány Erdőhorváti akasztó hegy.
A leírásnak megfelelően, megtaláltuk a temetőt, a parkolót.
A földúton felfelé menetben Lajos egy óriási Jáspistömböt talált, melyhez képes az én reggeli találatom morzsának tűnt! A fiai hazafelé menet csak meg fűzték az apjukat, és lecipelték a kocsihoz. Ma is a könyvtárszoba egyik gyöngyszeme (csak a lábodra ne essen!).
Blattyogtunk a földúton, és amit találtunk azt felvettük. Pár opál darab is akadt…
Ismét szép időnk volt ott a szőlőben, valaki ásványgyűjtéssel töltötte az időt, valaki gazégetéssel… Gergő nagy örömére, meg is jelentek a közelben a tűzoltók (hehehe)

Este kicsi borozgatással, élménycserével (és egy jó vacsorával) telt.

Na min van nekem???

Hazavittük...

Napfürdőzés

Nem bírtunk vele... Pedig szép volt

Jáspis, és a Geológus póz!!!

3. nap

Végre! Irány Erdőbénye. Nagyon vártam, sok jót hallottam a mogyorósok helyről. Kíváncsi voltam, tényleg opál paradicsom-e…
AZ!!!
Alig sikerült az út szélén jól leparkolnunk, mikor Lajos fiainak első opáljaik megtalálásának örömétől vizhangzott a völgy…
Én csak mosolyogtam… Még el sem indultunk…
Aztán neki lódultunk. Ennyi opál nincs is… És mégis… Viszont ami biztos, ha legközelebb erre járunk, az első kilométeren nem fogunk felszedni semmit!
Szép és jó túra volt, hatalmas zsákmánnyal megrakottan tértünk le a hegyről…
Tej, viasz, máj, méz, zöld, fekete opálok… Viszont a remélt tűzopálból csak apró szilánkot, míg nemes opálból csak az ábrándozásra tellett. Sebaj, lesz miért visszajönni. S ami biztos, következőleg a szőlő közt is jobban átvizsgálom majd…

A nap második fele a diatoma bánya meglátogatásával telt.
Kicsit féltem ettől a programtól, nem tudtam, megtaláljuk-e, de muszáj volt, mert a két kis gyerkőcnek meg lettek ígérve a levél lenyomatok!
Kis kocsikázás, némi bizonytalankodás után leparkoltunk egy pihenőhelynél.
Kicsit fáradtan, de megfelelő kíváncsisággal felvértezve vágtunk neki az erdőnek.
Csak azt tudtam merre felé van, azt már nem hogy el is jutunk oda…
A hatalmas sár ellenére célba értünk! Mire mi odavánszorogtunk ( Gergő meglehetősen fáradt volt már) a többiek már a diatoma tömböket püfölték. Bakancs partjáig érő sár… Kivette minden erőnket, és a diatoma és meglehetősen éles volt (kezdők…), ennek ellenére rengeteg szebbnél szebb levél lenyomatott találtunk. Péterék egy halcsontvázat, Lajos fiai pedig egy kagylót is találtak az idő rövidsége ellenére. Kicsit kikészített (nem kicsit) a dagonya volt egy agydurranásom, amiért még egyszer elnézést a fiúktól…
Gergőt is felváltva kellett kicipelni az erdőből, de ennek ellenére szép és jó nap volt!

Megteltek a zsákok, és csomagolhattuk a lenyomatokat is, mert ultra kényes kategória mind…

Tudomásom szerint mindenki nagyon jól érezte magát, és én kifejezetten elégedett voltam, bejöttek a betervezett lelőhelyek.
Egy biztos, nem utoljára voltunk ezeken a helyeken!