Nimbosratus Blogja: Ásványgyűjtő túra 2011

2011. Nagy tavaszi ásványgyűjtő túra

1. nap

1 óra felé sikeresen meg is érkeztünk Komlóskára. Lajos barát és fiai már ott vártak reánk.
Gyorsan becuccoltunk a panzióba, átöltözés, és bevágódtunk az autóba.
Leparkoltunk a tájháznál, majd irány a hegy.
Nagyon kellemes időnk volt végig, a napsütés kellemesen simogatóan hatott a barátságtalan téli napok után.
Igazán szép volt, minden csupa sár a téli olvadás után, de néhol még hó is fellelhető volt.
Az első találatot Gergő fiacskám ejtette meg. Egy csodaszép tűzopál darab mindjárt a földút elején, a sárban!
Nagyon sokat capflattunk, dagasztottuk a sarat. Az egyik helyen térdig süppedten a sárba, úgy kellett kihúzni, még szerencse, hogy Lajos fiai jó erőben voltak.
Nagy találat nem volt, mindenütt hidrokvarcit darabok. Melyből fiacskám egy szatyornyit is begyűjtött! Pár óra sétálgatás után visszatértünk a tájházhoz, ahol kimosakodtunk.
Itt találtunk rá a hegy gyöngyszemére, egy hatalmas jégcsap formájában, mely egy bevágásban élte túl az ostromló nap sugarait.

Te Lajos ez ugye tűzopál?

Tájkép

LajosKristóf, Lajos kolléga és KristófLajos :)

Az ott biza egy jégcsap

2.nap

Korán indult (hehehe)…
Lajos barát eltalálta, hogy milyen szép a napfelkelte a hegyek között…
Egy hajnali túrázás formájában… Szeretem én is a hegyeket, meg azért ne egyedül kószáljon, így végül is a korán kelés ellenére, csatlakoztam a túrához, míg a család húzta a lóbőrt.
A tellér tanösvényt kerestük, hátha lelünk valami érdekeset…
Nos, kissé furcsán vannak a jelek a felfestve erre felé (elbaszott picasso nevet ragasztottuk rá).
Nem akartunk a várba felmászni, elvileg mellette kellett volna elmennünk, de ez nem jött össze. Olyan szuperül felvitt minket az út, hogy az kimondani nem lehet…
De lefelé már nem, mert egyszer csak elfogyott. Mit volt mit tenni ott jöttünk le ahol tudtunk.
Fenéken csúszva a sziklák között ereszkedtünk le. Majd egy erdő irtás bozótosán vágtuk magunkat keresztül (küszködve a közte megbúvó szeder ágakkal), mire nagy nehezen elértük egy lefelé vezető földutat. Picasso barátunkat meglehetősen sokat emlegettük, de legalább jó hangulatban telt a kis túra!
A szállás mögött sikerült kiérnünk az erdőből, ahol is egy átjárót kerestünk a sebes patakon keresztül. Itt találtunk rá egy gázlóra ( a szállástól 20 méterre), ahol mindenütt az áradásból visszamaradt kődarabok feküdtek.
Gyorsan frissen találtam egy emberfej nagyságú jáspis darabot, pár kék kalcedon gömb töredékkel kiegészítve.
Reggelire vissza is értünk, a kis csapat akkor kezdett még ébredezni.
Az aznapi célunk a patak völgye volt, melyet kis keresgéléssel meg is találtunk.
Igazság szerint sok mindent nem találtunk, Lajos barát egy szép obszidián darabot, mi pár opál darabot, érdekes zöld köveket (beazonosítás folyamatban). Nagyon jót sétáltunk a patak medrében, amely még itt-ott be volt fagyva…
1-2 óra bóklászás után úgy döntöttünk nem az igazi a lelőhely, ezért visszaindultunk a szállásra. Előtte kicsit megálltunk az út mellet, szemügyre vettük a patak medrét, már ahol le lehetett jutni. Nagy találat nem igen volt, de azért pár szép kövecske itt is volt…
A szép időre való tekintettel, (no meg még volt hátra a délelőttből) a szállásra visszatérve, gyorsan meglátogattuk a reggel felfedezett gázlót.
Lajos barát gyorsan meg is talált egy 3 öklömnyi nagyságú kalcedon gömbökkel tarkított kövecskét… (mai napig irigylem tőle, hisz ott bóklásztunk előtte, és épp hogy ránk nem köszönt). Jó kis lelőhely volt, aki akart az tuti talált valamit. Gyönyörű jáspis, geodák, kalcedon gömbök stb. Jó idő jó társaság mi kell még?
Egy hatalmas kalcedon tömböt találtak a fiúk a patak partján, de akkorát, hogy ki se bírták szedni! Hatalmas volt csak az, ami kiállt a mederből. Kiszedni nem tudtuk, így ott hagytuk, hogy más is megcsodálhassa!
Aztán Péter is befutott a fiacskájával, akik szintén nekiláttak a gázló környékét átnézni.
Mi egy kicsit megpihentünk, pár tíz percre (lehet hatással volt a reggeli túra?).
Majd szedelőzködés és irány Erdőhorváti akasztó hegy.
A leírásnak megfelelően, megtaláltuk a temetőt, a parkolót.
A földúton felfelé menetben Lajos egy óriási Jáspistömböt talált, melyhez képes az én reggeli találatom morzsának tűnt! A fiai hazafelé menet csak meg fűzték az apjukat, és lecipelték a kocsihoz. Ma is a könyvtárszoba egyik gyöngyszeme (csak a lábodra ne essen!).
Blattyogtunk a földúton, és amit találtunk azt felvettük. Pár opál darab is akadt…
Ismét szép időnk volt ott a szőlőben, valaki ásványgyűjtéssel töltötte az időt, valaki gazégetéssel… Gergő nagy örömére, meg is jelentek a közelben a tűzoltók (hehehe)

Este kicsi borozgatással, élménycserével (és egy jó vacsorával) telt.

Na min van nekem???

Hazavittük...

Napfürdőzés

Nem bírtunk vele... Pedig szép volt

Jáspis, és a Geológus póz!!!

3. nap

Végre! Irány Erdőbénye. Nagyon vártam, sok jót hallottam a mogyorósok helyről. Kíváncsi voltam, tényleg opál paradicsom-e…
AZ!!!
Alig sikerült az út szélén jól leparkolnunk, mikor Lajos fiainak első opáljaik megtalálásának örömétől vizhangzott a völgy…
Én csak mosolyogtam… Még el sem indultunk…
Aztán neki lódultunk. Ennyi opál nincs is… És mégis… Viszont ami biztos, ha legközelebb erre járunk, az első kilométeren nem fogunk felszedni semmit!
Szép és jó túra volt, hatalmas zsákmánnyal megrakottan tértünk le a hegyről…
Tej, viasz, máj, méz, zöld, fekete opálok… Viszont a remélt tűzopálból csak apró szilánkot, míg nemes opálból csak az ábrándozásra tellett. Sebaj, lesz miért visszajönni. S ami biztos, következőleg a szőlő közt is jobban átvizsgálom majd…

A nap második fele a diatoma bánya meglátogatásával telt.
Kicsit féltem ettől a programtól, nem tudtam, megtaláljuk-e, de muszáj volt, mert a két kis gyerkőcnek meg lettek ígérve a levél lenyomatok!
Kis kocsikázás, némi bizonytalankodás után leparkoltunk egy pihenőhelynél.
Kicsit fáradtan, de megfelelő kíváncsisággal felvértezve vágtunk neki az erdőnek.
Csak azt tudtam merre felé van, azt már nem hogy el is jutunk oda…
A hatalmas sár ellenére célba értünk! Mire mi odavánszorogtunk ( Gergő meglehetősen fáradt volt már) a többiek már a diatoma tömböket püfölték. Bakancs partjáig érő sár… Kivette minden erőnket, és a diatoma és meglehetősen éles volt (kezdők…), ennek ellenére rengeteg szebbnél szebb levél lenyomatott találtunk. Péterék egy halcsontvázat, Lajos fiai pedig egy kagylót is találtak az idő rövidsége ellenére. Kicsit kikészített (nem kicsit) a dagonya volt egy agydurranásom, amiért még egyszer elnézést a fiúktól…
Gergőt is felváltva kellett kicipelni az erdőből, de ennek ellenére szép és jó nap volt!

Megteltek a zsákok, és csomagolhattuk a lenyomatokat is, mert ultra kényes kategória mind…

Tudomásom szerint mindenki nagyon jól érezte magát, és én kifejezetten elégedett voltam, bejöttek a betervezett lelőhelyek.
Egy biztos, nem utoljára voltunk ezeken a helyeken!