2011. Június Családi pihenés

2011. Június Családi pihenés

Elindultunk… 2 hónapja várok erre a percre!

Irány a Mátra! Sikerült jól leszervezni a dolgokat, ezért a szálláshely elfoglalása előtt kis kerülővel ugyan, de bevállaltunk egy gyors „kincskeresést”.

A cél gyöngyöstarján, köves-domb.

Viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet, és sikerült egy jó parkolót is kiszúrni.

Na ott gyorsan a földúton találtunk is pár szép achátot, igaz kicsiket, no de napindításnak kitűnő volt!

Aztán Riti megtalálta a legszebb vörös kalcedont, ami szintén jó kedvre derített.

Bóklásztunk egy nagyot a köves dombon, ami tényleg köves :D!

Majd egy kitűnő ötlettől vezérelve átbaktattunk a szőlők közé.

Egy gyönyörű szántás fogadott minket! Maga a mennyország volt… Mindenütt kalcedonok, achátok kisebb nagyobb darabokban. Bezsákoltunk jó pár szép darabot, majd úgy döntöttünk, irány parádfürdő.

A „bázist” elfoglaltuk, majd a nap további része pihenéssel telt.

Gyöngyöstarján

Maga a paradicsom

Az "igazi" lelőhely

Telis-tele kinccsel
 

2. nap

Kicsit kulturálódjunk is. Irány a Ilona-völgy, Ilona vízesés.

Mit ne mondjak szép hely. Az embert kellemes érzések lepik el sok szép szikla láttán.

Trappolni kell, mire az ember célba ér, de megéri…

Kis komám a visszafelé vezető úton, meglehetősen fáradt volt, de a kincs keresés csak ezután kezdődött.

Gyorsan fel került a vadi új gumicsizma a lábacskájára, és irány a patameder…

Néztük, kutattuk, de semmi érdemlegest nem találtunk! Hmm… Bányásztestvér átejtett minket?

Vagy ehhez is szerencse kell?

Végül ráleltünk a timsós dombokra, ahol a napfényben végre megleltük amiért a medret átkutattuk…

Apró gipszkristályok minden felé! „Kincs”! Végre! Neki ültünk keresgettünk, közben Gergő folyamatos csicsergett, és mutogatta a találatait!

Itt ennyi volt, a sziklás lejtőt már nem volt erőnk átnézni. Így utólag biztosan sok szép kvarc kristály találtunk volna…

Kis család a vízesésnél

Ilona vízesés

3. nap

Irány Sirok! Nézzük meg azt a várat, állítólag gyönyörű a kilátás arra felé!

És Valóban! Nagyon romos, de már az alsó részt építgetik, állagmegőrző munkák, és hogy biztonságosan látogatható legyen!

Az biztos én szénné aggódtam magam oda fent, kicsit lehet az idegeire is mentem a páromnak és gyermekemnek egyaránt…

A Várrom megtekintése után, megpróbáltuk meglelni a hosszú völgyet…
A leírások alapján termésréz előfordulhat a patakmederben…

Nos egy jót sétáltunk a mederben és ennyi… Pár nagy jáspis tömbön kívül semmi érdemlegest nem találtunk…

Recsk… Eredetileg itt szét akartam nézni, de a kis csapat nem volt most erre alkalmas…

Fáradtak voltak, sikertelen kísérlet volt.

Sikertelen nap után egy nagyon jó ízűt vacsiztunk Sasváron a „hubertus” étteremben.

Siroki várban

Sírok- Hosszú völgyi találat egy Jáspis tömb - a sok közül

4. nap

Nincs mit szépíteni… Fáradtak vagyunk, és egy pihenés, az nem a mindenáron kaptatásról kell hogy szóljon…

Fehér-kő lett a célpont, elvégre az csak pár száz méter a „bázis”-tól.

Megleltük a hegyre vezető csapást, na uccu nekije… És hopp egy „Mókus” – kiáltott fel Gergő! Mire elővadásztam a szütyőből a fényképező gépet, természetesen már odébb is állt!

Ez van… Mégis csak ő volt otthon…

Kicsit meredek volt egy pár helyt, de azért megnéztük a timsós dombokat is… (nem tudom mit lehetett volna itt találni, sok fantáziát nem találtam benne).

A fenti nagy körmedence megtalálása után kézenfekvővé vált, hol is van az igazi lelőhely!

Jut eszembe! A kis család érdeklődősét szerfelett felkeltette ezek az elhagyott medencék történetei…

Szóval meg lett a hegyoldal, ami telis teli volt törmelékkel

Szép komótosan nekiülve kalapálással törtük meg a békés erdő csendjét…

Szép geodák, kvarc kristályok kerültek elő, s majd a zsákba be.

Pici párom, türelmetlenül csapkodta szét a köveket, Azurit után kutatva, de sajna ez most nem akart össze jönni…

Pár óra elteltével megunta a kalapálást a csapat, és megindultunk lefelé.

„A nézz a lábad elé” megint csak bejött! No mi hevert az úton? A hőn vágyott PIRIT!

Fél óra kalapálgatással gyönyörűbnél gyönyörűbb telléreket sikerült kifejteni…

És volt köztük egy teljesen tömör pirit darab… Állítólag leesett az állam örömömben, de ezt én nem láttam, mert örültem…

Így lett teljes az öröm, és a „kincskeresés”.

Délutánra az eső is megérkezett…

Mi meg elmentünk kisvasutazni egyet mátrafüredre…

Visszafele kicsit vezettük a vonatot… Nem semmi volt… :D

Parádfürdő - Fehér-kő a lelőhely

Félúton a csúcsra

5. nap

Irány haza…

Még volt betervezve délelőtre egy kis kincsvadászat, de az időjárás közbeszólt… És nem volt kedvünk a sárba tapicskolni már…

Még megálltunk a Kékesen egy órácskára, de egy felhő vette birtokba, mellyel mi nem boldogultunk, így ott is hagytuk…

Sort kerítettünk egy pincére is, feltankoltunk alaposan a Mátra nedűjéből…

Jól esett, ránk fért, és várom a következőt!

A drót másik végén van a TV torony... Nem látod???

 

Az erős légelhárító tűz ellenére sem engedett a Köd... Mi pedig mindent megtettünk .