2011. Július -Mecseki látogatás-

1. nap

Megérkeztünk végre! Hegyek minden felé, erdő, míg a szem ellát. Az időjárás borongós, némi csapadékkal megízesítve, de kedvünk töretlen.

Szállás befoglalva, de nem azért jöttünk, hogy ott csücsükéljünk…

Irány Réka-völgy! Szép kis táblák fogadtak minket: Éles lövészet Nincs… Belépni tilos! 
Hú ha, hova keveredtünk?
Nem titkolt szándékunk volt, némi-nemű ősmaradvány keresése…

A célt nem értük el. Valószínűleg még sétálgatnunk kellett volna nem keveset. A völgy kissé borús hangulatú hely, ahogy a fiacskám mondá „ kalandos”…

A patak által felhalmozott törmelék között kicsi párom, és fiacskám is talált 1-1 kis kövületet. Én bezzeg L…

„Csak” furcsa mintájú kövecskéket leltem, melyek érdekesnek találtattak arra, hogy felvegyem őket (homokkő???), azonosításuk folyamatban!

Az erdőből kivergődve ki is próbáltuk gyorsan a legfrissebb szerzeményünket, az Aranymosó tálat!

Érdekes vele dolgozni… És milyen móka figyelni a kis apró kavicsok közt csillog-e valami! Hogy csillogott-e?

Nos, igen… A kérdés mi is volt az?

A " kalandos" völgy

Kicsit borongós hangulatú kép... Mint a völgy maga

A csóka ujján ami van... Na azt kerestük a tálban is

2. nap

Egész éjjel esett. Délelőttre viszont kisütött a nap. Irány a lelőhely…

A cél egy patak megvizsgálása… 30 perc utazás, parkoló keresés, felmálházás… A szokásos kutakodás előtti tevékenységek. J

A végeredmény? Kolbászoltunk egyet a jó levegőn, találtunk egy szép völgyet, egy patakocskával… Kicsit kutakodtunk, keresgéltünk… Eredmény? semmi extra.

Gergő épített egy jó erős gátat a patakmederbe, bizonyítva legon edzett mérnöki tudását!

Feladtuk a bóklászást, majd visszatérőben még megnéztük Hidason a szénbánya medőhányóját…

Sejtésem szerint nem jó helyen jártunk most sem… Találtunk egy sáros erdei utat, azt követve az útbevágást vizsgálgatva találtunk pár érdekes dolgot. Geri egy gipszkristályt, én szenet, Rita pedig egy mészkő falat, telis-teli apró csigaházakkal. Most megnézve a térképet, mi csak az orrunk után mentünk... A szépen el a lelőhely mellett... :)

Útba ejtettünk még egy lelőhelyet... Persze most sem oda mentünk... Helyette megmásztunk egy meredek domboldalt, és ott kicsit kutakodtunk. Ha minden igaz és jól azonosítottam be, akkor szeptária képződményeket találtunk ott (kiszáradt agyag gumók). Széttörve repedések, és azok mentén apró kristályok találhatók bennük... Érdekes volt.
Pár mintát vételeztünk, majd fáradtan visszatértünk a szállásra.

Vettünk egy frissítő fürdőt, majd ismét útra keltünk, hogy a vacsorát egy közeli étteremben fogyasszuk el.

Nagyon jó hangulatú esténk volt… És az eső ismét belefogott.

Mérnök úr és a gát

Nézni könnyebb, mint megmászni...

Páros küzdelem

Egyéni küzdelem

Száncsó panza - ügyeletes fegyverhordozónk és a főkutató
geólogus pózban

Kreatív kép

Mágus tanoncok... sec-perc alatt eltűnt a desszert...

3. nap

Pffffff… Esőnap… Na erre nem készültem fel igazán.

Akkor irány Pécs… Majd a térképet elemezve megakadt a szemem Abaligeten. Cseppkő barlang – ez lett a kiszemelt cél…

Ott úgy sem esik! Pécsen megálltunk kicsit Netezni. Modern kori embernek már 3 nap után hiány érzete van a technika után.

Pláne nekem! Irány Abaliget! Az a kanyargós utat aki ide kanyarintotta… Alföldi utakhoz szokott személyemnek mit ne mondjak kicsit sok volt… Ellenben kicsi párom – Shuminé- kifejezetten élvezte. Könnyű dolga volt! Ő a kormányba kapaszkodott.

Hál istennek az eső alább hagyott, és jó érzékkel, időben érkeztünk a barlanghoz. 10 perc várakozás után már mentünk is befelé. A vezetőnk szerint kivételes szerencsében volt részünk, mert a patak igen csak megáradva kanyargott keresztül a barlangon, és hogy ez mekkora dolog! Szavahihető vezető volt, mert tényleg izgalmas volt látni a zúgolódó patakot…

Tizenpáréve már voltunk erre kicsi párommal (kettecskén), sokat változott az infrastruktúra a barlangban.

Nagyon nagy élmény volt mindhármunk számára, nem is baj, hogy a délelőtti időjárás „idekényszerített” minket!

Este belefért egy kis mini golf is, amit valamilyen furcsa okból, de a fiúk nyertek meg. :P
Ismét egy szép napon voltunk túl…

A barlangász csapat

Ők legalább megértenek...

Ki a Bajnok???

4. nap

Na, most már jó lenne valamit fel is mutatni!

Irány a Kozári vadászház – kőfejtő (szerintem a Gilice csárda jobban beazonosítható)

És igen! Elsőre megtaláltuk… igaz a kőfejtőt csak a második helyes utat követve leltük meg, de az már részletkérdés.

Felszerelés előkerült, mindenki elkezdett hevesen kutatni. Az első találat természetesen Gergőjé volt.

Elkövetve az amatőr hibát, mindjárt a kőfejtő legelső sziklafalát megmászva kutakodtunk… Kevés igazi sikerrel.

Egy lejtővel arrább mászva találtam meg a kis kvarckristályokat a sziklafalon… Hm szép kis anyag…

Elő a vésővel, és szép lassan lefejtettem… Örömömben megindultam lefelé… és sajnos egy szikla darab is.

Kicsi párom alattam 15 métere bóklászott. Kiáltottam, el is kapta a lábát, de az a fránya kő biztos célzóvízben volt beáztatva. Pattant egyet és pont bokán csapta szegényt! Hál istennek kicsi zúzódás lett csak. Na innenstől nagyon vigyáztunk egymásra… 
Még annál is  jobban…

Pár lejtővel odébb megtaláltuk azt, amiért tulajdonképp jöttünk. Az Azuritot. A törmelékes lejtő nagyon sok apró-cseprő darabot rejtett. A lejtőn felküzdve pedig feltárult előttünk az eredet helye…

A sziklát nem mertük bolygatni, elvégre ez most kicsit családi vállalkozás is, és nem vállaltam a kockázatát.

De a törmelék még így is rejtett pár szebb darabot (gondolom a profik ezzel vitatkoznának ), melyet be is gyűjtöttünk.

Az időnk többi részét a törmelék lejtők átvizsgálásával töltöttük, fellelve pár kisebb azurit kristály formációt is.

Gondolom a korábbi kutatók a javát elvitték, de azért nekünk ez is megfelelt, a lényeg, hogy „ kincs” legyen!

Jó idő, Jó lelőhely, Jó hangulat, Jó társaság ( J )… Kell ennél több?

Ezt visszük!!!

Megmásztam...

Ő már otthon van ;)

Szép sziklák...

Nincs itt semmi féle azurit...

Közös kép - végre -