1.Nap
A készülődésről nem nagyon szeretnék írogatni, mert a korábbi bejegyzésekből már úgyis mindenki tudja, hogy q..a messzire lakunk mindentől, ergo az út is hosszú.
Amit viszont mindenképp megemlítek, hogy most csak kettecskén
mentünk a kicsi fiammal.
A lányka még túl picurka ahhoz, hogy egy ilyen hosszú utat
bevállaljunk.
Így ez egy fiús buli volt… Párom nagyon- nagyon szomorú
volt, hogy ő most nem túrázhat velünk abban a szép környezetben, de végül
elfogadta.
Fél egy körül értük el az alaptábort, amit ismét Bózsván
jelöltünk ki magunknak.
A szervezéssel különösebb gond nem volt, igaz a csapat egyik
családi résztvevői lemondták a részvételt az utolsó előtti pillanatban,
egészségügyi okokból…
Kicuccolás után tájékozódás a résztvevők felől.
Lajosék jelen, Vikiék? Ismét eltévedtek a komp körül valahol
( csak úgy hagyományőrzés elvén).
Másik Péterék?
Nos, őket elérte a krach… Az autó bemondta az unalmast
Hatvan magasságában…
Szombat és a hosszú hétvége lévén szerelői kapacitás sehol…
Bérautó sehol…
Haza mentek hát… Autómentővel… L
Átültek egy másik autóba, és újra neki indultak az útnak…
este 11 körül értek a Zemplénbe.
1000 km! Nem biztos, hogy én ezt végig csináltam volna…
Nyíri – Kandó – hegy környéki lelőhelyek
Nem véletlen, hogy ez egy kijelölt célpont volt… a jó múltkor nem találtuk meg a lelőhelyet!
Na de majd most…
Lendületesen nekilódultunk, majd a lendület 34 méter után
alább hagyott…
Lajos és fiai olyannyira megörült egy hidrokvarcit darabnak,
hogy ott is ragadtak mellette.
Mi meg a gombák varázsa alá kerültünk… Szép lassan
bandukoltunk tovább a lelőhely felé.
Azért pár szép darabot követ felszedett a fiacskám, de
alapvetően a gombák jobban lenyűgözték.
Kis bolyongás után megleltük az aragonitos álalakos helyet.
Neki is estünk a kutatásnak, és a fiacskám talált is egy tenyérnyi darabot belőle.
Persze nem centiméteres álalakokkal, de a találat az
találat.
A csapat többi része természetesen nem az általunk elmondott útvonalon, de azért elérte a lelőhelyet. Bezsákoltak pár érdekesebbnek tűnő
darabot, és szedtük a sátorfánkat.
Irány a kalcedon álalakos hely. Na ez már bonyolultabb volt,
de azért elértük.
Vagy legalábbis ott voltunk a környékén. A fránya köveket,
azonban nem leltük meg. Pár kisebb kalcedonos kődarab… Meg a jó meredek
hegyoldal. Lajos fia Lajos gondolt egy merészet és lement a patakmederbe. Ez
volt a mi szerencsénk. Elhangzott a :
Nagyeretekleazonnaldemármerttaláltamvalamit szó!
És az igazság oda lent volt. Valaki selejtezett, és mi meg
ebből csemegéztünk pár darabot.
A lényeg a lényeg, van most már nekem is kalcedon álalakos
darabból, és még szép is. Rettenetesen kevés időt sikerült megint erre a
területre rászánnunk.
Plusz Gergő összebarátkozott egy vadrózsával, aki annyira
ragaszkodott az én kicsi fiamhoz, hogy egy alattomos húzással kiharapott egy
darabot a nadrágjából.
-1 nadrág. Persze az
örömhírt nekem kellett anyával közölni.
 |
| Úton... |
 |
| Ehhez a látványhoz nem lehet hozzászokni |
 |
| Bandukolók egy csoportja |
 |
| Itt hevertek a kalcedon álalakos darabok |
 |
| Valahol itt lehet az a fránya lelőhely |
2. Nap
Hollóháza – Vas- hegy
Hollóháza – Vas- hegy
Reggeli ébredés, pocak teletömése, összepakolás,
felkerekedés…
6 szó, de időben… :)
Kisebb eltévelyedés után a tervezett parkolóhelyet ott
találtuk, ahol az mondva vagyon.
Felmálházás után irány a grófi út. Az erdészház megvan!
Jóóó! Nagyon jóóóó!
Az idő csodás, pont túrázáshoz való.
Tényleg az időjárás felelős
beírhat egy kicsi piros pontocskát!
Lajos fiai nem bírtak a
vérükkel, és egyből belevetették magukat a patakmederbe. A fiacskám pedig ott
folytatta, ahol előző nap befejezte:
Goooooooommmbbbba, nézd apabencelajosandipeti goooooommbaaa!
Én meg próbáltam a lelőhely felé terelgetni a népet.
Kanyar után jobbra fel a hátsó hegy a Vas-hegy.
Így is tettünk. Át a susnyáson, bele a dzsumbujba, fel a
gerincre…
Horpák sehol! Hmmm. Mindenki más irányból jött fel, de senki
sem talált friss kapirgálós nyomot. Ráutaló magatartás mindenütt volt, mert
kalcedonos kövek hevertek szerte szét.
De nem mondható szépeknek, amit ott találtunk.
Meguntuk a bóklászást, lelőhely keresése feladva.
Demokrácia lévén jobbra le az ösvényen lett a választás…
Itt jegyzem meg, ha balra mentünk volna 85% esélyen
rábukkanunk a horpákra. :)
Így utólag okos az ember…
A gerincről lefelé menet kaptam egy hívást, a titkos
segítőnk érdeklődött a lelőhely, találat felől.
Miután vázoltam a küldetésünk kudarcát, halhatóvá vált
csalódása, mérgelődése…
-
Nos, igen a világon mindenki megtalálta volna kivéve…
-
Ezek notáriusan semmit sem találnak meg… Soha…
-
Minek töröm magam, hogy segítsek???
-
Ezek egy hegynyi aranytömb mellett is elmennének úgy,
hogy észre sem veszik – gondolhatta
Háhá!!! Kicsit elkenődve a beszélgetés után leértünk egy
völgybe. Itt szerte-szanaszét hevertek a sziklák mindenhol… Kis kopácsolás és Péteréék
meglelték az első hematit gömbös kalcedonos kövecskét! Ez igen szép… Ők nem
tudták, de én ezért jöttem ide!
Bóklászás, gyűjtögetéssel telt a következő órácska. Gyönyörű
zöld kalcedonok, igaz töröttek, mert a törmelékben voltak, de azért pofásak is
akadtak közöttük.
Gergő fiamnak itt nem volt kedve gyűjteni, közölte ezek a
kövek számára érdektelenek.
Ha ez itt a törmelék, felmerült a kérdés, honnan érkezhetett
ide?
Feljebb megtaláltuk a választ egy kis szurdok személyében.
Valószínűleg az esővíz innen hordhatta le magával a völgybe
a törmeléket.
Kis felderítés után feljebb kúszva a szurdokban a lenti
völgyben levő anyagot találtuk mindenütt. Pár szépséget itt is begyűjtöttünk,
aztán visszaereszkedtünk, mert a csapat egyik fele élén a legkisebbel már
visszatért a parkolóba.
Gyors válogatás, pakolás, lecuccolás…
Hány keze van egy embernek általában? Kettő? Akkor hogy a
fenébe vigyem le azt, meg azt, meg amazt is??? A francba, valamit ott kell
hagynom? Szerencsémre Rita megsajnált és az egyik 600 kg-os kövemet szó nélkül
lecipelte a parkolóig. Köszönet érte.
Ez volt a Vas-hegy… Vissza kell, hogy térjek ide, több okból
kifolyólag.
Amit felfedeztünk, át kellene még nézni, meg nem utolsó
sorban illene már végre megtalálni az „igazi lelőhelyet” is.
A parkolóban fél óra szieszta következett, mindenki
csökkentett a hátizsák élelmiszerkészletén, és kicsit pihentünk.
Mivel a csapatnak feldobtam, hogy a következő kocsmánál
vendégeim egy kávéra, ismét nekem kellett vezetnem a csapatot. Az első korcsma
ahol megálltam, hétlakattal volt lezárva, de következőnél más sikerünk volt.
Sőt. Itt volt a Hollóházi porcelán kis mintaboltja is, éppen nyitva még.
Gyorsan vettünk anyának egy kis apróságot, majd irány a kávé…
A kis kitérőm a boltba azt eredményezte, hogy lecsúsztam a
csapat meghívásáról, mert Péter már beelőzött. Így jártam, de a kávé ránk is
fért, meg jól is esett…Köszönjük!
Irány a következő lelőhely.
Irány a következő lelőhely.
 |
| Grófi út kezdete |
 |
| Ugyanaz csak itt már forgalom is van rajta |
 |
| Pakolászás |
 |
| Gabi felhozza hátán apát a hegyre |
 |
| xy |
 |
| xy2 |
 |
| Szurdok bejárata |
 |
| Vivát bányászok |
 |
| Az expedíció jeles tagjai |
 |
| Pihenőidőben... Csak hogy ki ne essenek a gyakorlatból |
 |
| valahol a hegygerincen |
 |
| Gabika elfáradt a nagy cipekedésben :) |
Kéked – patakmeder.
Lajos jelölte ki ezt a lelőhelyet, lévén, ez igazi
vadregényes hely, ahol bármi előfordulhat.
A titkos segítő szerint, ő ott nem sok mindent talált, de a
Geománián levő képek alapján Polgár Laci találatai ennek ellent mondanak.
Próbáljuk meg, időből kitelik!
Konvojban szeltük a kanyarokat. Megálltam az XYZ
bejáratánál, mert én erre a helyre gondoltam böngészni. Kis tanácskozás az út
mellett, és úgy döntöttünk lejjebb ereszkedünk még.
Lajos és fiai
addig bevették magukat a patakmederbe. Én is követtem őket, de sok mindent nem
találtam ott lent. Ejej, ez nem jó így.
Még egy hely feladva. De nem...
Kézen fogtam a fiam, és megbeszéltük, hogy felmászunk, hátha szerencsénk lesz. Menet közben találtam két szép kalcedonos követ.
Kézen fogtam a fiam, és megbeszéltük, hogy felmászunk, hátha szerencsénk lesz. Menet közben találtam két szép kalcedonos követ.
Kicsit bóklásztunk, majd visszatértünk az útra. Nagy
lelkesen mutogattuk Péteréknek a találatot, akik azon mód bele is vetették
maguk a hegyoldalnak.
Ez idő tájt Lajos is kikászálódott a patakmederből pár vasas
követ szorongatva.
Ekkor kiabálás törte meg a völgy csendjét. Péterék érdekeset
találtak, és bőszen invitáltak minket is a meredek hegyoldal megmászására.
Engedtünk a csábításnak. És tényleg érdekes volt, habár ma
sem tudom igazából mit is találtak.
Kicsit olyan obszidiános valamiszerűség…Vagy opál, de majd ezt valaki pontosítja nekem.
Egyet azért én is eltettem a zsákomba, majd a közeli
sziklához mentem.
És igen itt találtam a legérdekesebb dolgokat…
Bandi segített kibányászkodni a szépségeket, amiért köszönet
illeti! A többiek, hogy hol voltak??? Passz.
Haza fele még volt egy órácskánk, így egy gyors kutakodásra,
szétnézésre beugrottunk a Gordon-bércre pótolandó a szerencsegolyó készletet. :)
 |
| Az odvas fát ismét meg kellett látogatnunk |
Vacsora, majd utána gyorsan megmostam a friss találatokat.
Majd kirakosgattam.
Arra számítottam, más is így fog tenni, de nem így lett…
Sőt!
Megígértem magamnak, hogy a túra eme részét
nem írom meg, habár megtehetném, mert nagyon kikívánkozik belőlem…
Amikor az utolsó nap hazafelé vezettem, már
azon törtem a fejem, mit és hogyan fogok ebben a blog bejegyzésben megírni.
Aztán történt valami…
A rádió elkezdett játszani egy számot, és
erre én elvigyorodtam.
Felesleges rágódnom rajta, nem fog semmi
sem változni… Ez van! :)
Egyébként meg:
Egy biztos, a következő napokra rányomta bélyegét az esti
sőt…
3 nap.
Az első Őszi PIKNIK
Kissé tanácstalan voltam hova is lesz a menet, de a végén a
Telki-bánya melletti Rózsa-hegy lett megjelölve. Volt egy reggeli séta, amin én
és fiam testületileg távol maradt, lévén a kocsiban a káosz erői már-már
diadalmaskodni látszottak. A rend jeles képviselője (ÉN) nem hagyhattam ezt annyiban.
Becsomagolgattam a köveket, és kicsit rendet is raktam Suzyban.
A nap fénypontja is ekkor volt. Egy bátor kis
felfedező körbejárta a világot, de legfőképp a faházak környékét és meglepő dolgokat
tapasztalt!
Meglelte a mítoszok, legendák, és nem utolsó sorban, a
mesekönyv illusztrációkban oly nélkülözhetetlent, a pótolhatatlan
gyönyörűséget:
A Légyölő galócát!
Legalább akkora örömet jelentett ez pór
alföldi szemünknek, mintha legalábbis egy 30 centiméteres ametiszt geodát
találtunk volna… Fényképek tucatjai örökítették meg a felfedezést követő
csendéletet. |
| Nem bírtam ki, hogy ebbe a bejegyzésbe bele ne tegyem |
Mivel ultra kényelmesen indult a reggel, így volt vagy 11 óra
mire elindultunk.
Az idő ismét velünk volt, verőfényes napsütés a Zemplén gyönyörű
tájain… Töltődtünk, a napfénnyel, a látvánnyal, a friss levegővel…
Parkolás után nekilódultunk. Az útvonal ugyan ott vezetett,
ahol az első Gyűjtőtúránk idején. És nem hittem a szememnek! A csapat nekiállt
az útbevágásban a cm-es kis hegyikristályok után kutakodni… Na, ne… Ezt ugye
nem gondoljátok komolyan?
Tegnapi nap a gordon bércen 1 m2 területen maroknyi ilyen
kvarckristályt lehet volna találni.
Persze a nagyra mindig megvan az esély… Na, de ez akkor is
egy törmelék zóna… És, hol van még a hegy???
Én ezt nem tudom felfogni, lehet én vagyok vaskalapos. Vagy
inkább fafejű?
Mindegy a csapat egyik fele nekilódult, míg a másik fele az
autóktól 122,3 méterre levő útbevágást böngészte…
Ha már így is olyan szuper az idő, és elvagyunk, mint maci a
málnásban, magam mellé csaptam kicsiny fiamat, és eltöltöttünk együtt egy pár
szuper órácskát.
Kicsit ugyan mérges volt, mert ő Bence nyomában akart
maradni (mint, ahogy azt minden nap tette egyébként), de aztán meggyőztem.
Egy finom erdei piknik, kicsi böngészés, nagy beszélgetések
az erdőben, majd szép lassan utolértük az elől lévőket.
És kezdetét vette a Ruzsa-réti piknik. Ugyanis itt próbáltuk
bevárni a csapat lemaradt részét.
Ücsörögtünk, beszélgettünk, ettünk… Piknikeztünk...
Gergő és Bence időközben nekifogott egy ház építésének az
úton. A Gombáknak építettek várat, hogy ne ázzanak meg, és legyen saját házuk… J
Órányi helyben toporgás után, már nem bírva a vérünkkel,
Péterrel megindítottuk a jelen lévő csapatot a hegynek.
El sem hiszem! Elértük a Rózsa hegyet. Dobpergés és
tűzijáték fogadott minket!
Hawai lányok osztogatták a sziromnyakláncot…
Na, de legalább itt már izgalmasabb volt az eredi utak, az
erdőben levő sziklák átböngészése.
Pár kvarcfészek, egy-két szebbnek mondható kisebb
hegyikristályt sikerült bezsákolni.
Túlzásba nem vittem, mert nem volt semmivel sem extrább,
mint a korábban a Gordon-bércen gyűjtött „lakóházak”.
Viszont ami izgalmas volt, találtam egy igazán szépnek
mondható fekete Obszidiánt.
Azóta Geri gyűjteményét díszíti!
Az úton visszafelé bandulokva a csapat leszakadt tagjaival
találkoztam, akik megleltek pár „kutató gödröt”.
A legérdekesebb az volt, amikor felbukkant egy túrázó
csapat, kis gombász kosárkával.
Gombát ugyan nem láttam náluk, de kedvet kaptak az
ásványvadászathoz.
Az egész család bevetette magát az egyik gödörbe, és bőszen
gyűjtögették a kristályos köveket.
Egyikük egy ~ 10 kg tömböt cipelt oda hozzám, amin különböző
méretű fennőtt kristályfészkek voltak.
Megkért ugyan csapjam már le róla a felesleget.
Neki is estem, de előtte már ilyen típusú követ én is
próbáltam „faragni”, sikertelenül.
Azt is hozzá teszem, hogy kétszer olyat ráküldtem a kezemre
(a vésőt szerettem volna, amin még gumivédő is volt!), hogy azonnal könnyek
tolultak a szembe. Naná, hogy 2x ugyanoda…
Visszatérve a bérvéséshez 2-3 percnyi püfölés után szégyen
ide-szégyen oda feladtam a harcot…
Erre a kiscsajszi a sziklát nekiküldte egy lent heverő
másiknak, és a megfelelő helyen egyből a megfelelő méretűre redukálódott a kő…
Bah…
Picit bogarásztunk, majd véglegesen az autók felé vettük az
irányt.
A parkolóban elrendeltünk egy „családi szabadprogram
programot” minden résztvevőnek.
Volt, aki a Telkibányai ásványboltba ment (ha már nem akadt
semmi sem a környéken L), volt, aki a Füzéri várat nézte meg…
Én a fiamnak más programot szerveztem.
Én a fiamnak más programot szerveztem.
 |
| Indulás előtti pillanatok |
 |
 |
| két kis mezei bóklász |
 |
| Piknik zóna |
 |
| Rózsa hegy |
 |
| Ő okosabb volt - nem fogja a vésőt |
 |
| Egy horpa |
Nagy – Király hegy
Volt még egy órácskánk sötétedésig, gyorsan leértem a
királykúti parkolóig.
Felpakoltunk, de most csak minimális felszerelést aggattunk
magunkra, de a túrabotot ezúttal nem hagytuk a kocsiban! Geri nagyon boldog
volt, hogy vihette magával a kis túrabotját!
Azért gondoltam erre a helyre, mert itt még nem is jártunk,
és emlékeim szerint valahol már olvastam erről a helyről. Ha jól rémlik, itt is
sárkánytojásokat lehet találni csak talán nagyobbak, mint Gordonbérciek…
Mindenkép meg kell látogatnunk…
Amit viszont bizton tudtam, hogy a kalapálás szigorúan
tilos, mivel védett terület.
Megnéztük a jégbarlang környékét, hátha előkerül a tavalyi szalamandra,
de nem…
Ezt követően nekilódultunk a hegynek.
Kis vékonyka szerpentin vezetett az igencsak meredek hegy
oldalában.
Az utat folyamatosan kidőlt fenyőfák szegélyezték, és
természetes, mint eleddig mindenhol egy nagy rakat gomba… De a legjobb nem is
ez volt, hanem a pihe-puha méregzöld mohaszőnyeg mindenhol… Nagyon csábító
volt…
Aztán letértünk az útról és igen elcseréltük a járt utat a
járatlanra.
Irány a hegyoldal.
Mindenfelé kidőlt fák, és a sok-sok szikla.
Ez is a Gordonbérci anyaghoz hasonlatos, apró kristályok,
geodák, lakóházak…
Találtam pár darab sárkánytojást is, de ezek csak amolyan
apróságok voltak.
Begyűjtöttem pár szebb példányt, hogy vigyek belőle a
többieknek, haza már nem akartam cipelni egyet sem.
Na persze, ha egy Monszta kristályos vmit találtam volna,
azt tuti nem hagyom ott!
De nem találtam… Helyette nagyon-nagyon jót bóklásztunk,
beszélgettünk, gombásztunk Gerivel. Kár hogy olyan gyorsan sötétedett.
Otthagytuk ezt a szép helyet, és visszaindultunk a szállásra.
Hogy teljes legyen a napunk, a szállásunkra érkezéskor
derült ki, hogy a faház kulcsa a Várostromló csapatnál maradt… Na, fuccs a
fürdésnek, és pakolásnak.
Persze Pótkulcs!!! Mint olyan nem létezett… Micsoda luxus!
Becsücsültünk a kocsiba, és ott vártuk meg a csapat megérkeztét.
Én is hátra ültem Gergő mellé, aki miután becsuktam az
ajtót, hangosan felnevetett.
-
Na, most meg neked ugyan mi tetszik ennyire? –
kérdeztem
-
APA! Próbáld csak meg kinyitni az ajtót!!! He-he-he!!!.
És basszus tényleg…Gyerekzár… Még jó, hogy az ablakot le lehet
tekerni, különben kúszhattam-mászhattam volna… :)
Ehhez a naphoz még hozzá tartozik, hogy a vacsorára rendelt
palacsintát mindjárt másnap reggel meg is kaptuk a reggeli mellé…
Sokan forszírozták a szállást, de az ár-érték arányba
szerintem simán belefért. Sőt!
 |
| A vándor |
 |
| Na én itt alszom... |
Még elmentünk egy helyre, ill. mentünk volna.
Soha nem használtam GPS-t, de most mégis.
Apám, olyan helyen jártam, hogy azt hittem leesek a föld szélén (gyk. világvége)
Ez a csodamasina bevitt volna egy zsákfaluba, majd onnan nem is tudom, talán a szántás melletti földúton vitt volna tovább? Gyanús lett egy idő után, és előkaptam a papír alapú térképet... Mélységes döbbenet ült ki az arcomra! :):):) Ha nem hallgatok a masinára, és az útról letérés helyett tovább mentem volna 5 km-t, akkor...
A visszavonulásnál döntöttem, Kb. 50 percet ökörködtünk el...
Szidtam is mint a bokrot, Geri meg csak rötyörgött a hátsó ülésen.
Megleltük a célhelyet, el is ballagtunk oda, de sok időt vesztettünk és mivel rettenetesen fújt a szél, ezért csak körbenézésre, meg pár fotóra tellett.
Jó volt hazaérkezni, de lényünk egy kis része a Zemplénben maradt...
Ezért hát visszamegyünk!!!! Hamarosan...
 |
| A záró akkord helyszíne |
